Sziget negyedszer

- Zárás, összegzés –-

Megérkeztünk, aztán mondtak sok jót és rosszat is, most pedig összegezni kellene. Összegezni amúgy bonyolult, mert egy szigetes héten annyi minden történik az emberrel, hogy ez olyan, mintha ha az elmúlt két-három hónapomról kéne mesélnem pár sorban, röviden.

Mondom, hogy hozzávetõleg mirõl tudnék teljes, önálló cikket írni: a Tünet Együttes 1:1 címû táncelõadásáról, a francia Compagnie Chute Libre színházáról, a Lumináriumról, a campingünkrõl, az önkiszolgáló hot-dogosról, a Póker- Sátorról, a Civil Szigetrõl, az árussorokról, a Szakmai helyszínrõl, a Vándor Vurstliról, a Nagy Utcaszínházról, és valószínûleg még sok minden másról is, ami valahol kötõdik a 2008-as Sziget Fesztiválhoz. Ennyi mindenrõl nem megy, ráadásul most már szigorúan összegezni kell, ezért ez ilyen buta: felsorolás és felsorolás, aztán a végén esetleg valami tanulság.

Szóval, hogy nagyjából mit csináltam hat nap alatt? Hát koncerten például szinte egyáltalán nem voltam. Ha most mindenre emlékszem, akkor volt egy kicsi (örömteli) 30Y, pár szám (halk, hangtechnika kudarc) R.E.M, kevés (erõtlen) Jamiroquai, negyedóra (nagyon jó, de mégis inkább otthon) José Gonzáles, és kész is! Ez lehet, hogy hihetetlennek – és talán ostobának is – tûnik, de valahogy mindig volt valami, ami elõre csúszott értékrendben, úgy fontosságilag.

A programfüzetben van egy jópofa kis rajz sok kis névvel, foglalkozással és két-három favorit együttessel fel- és alácímkézett színes figurával, jellegzetes karakterekkel. Mikor elõször láttam, nem néztem végig, de Tamás - kollegám és barátom - pár nappal késõbb mutatta, hogy „Nézd Bazsi, õ mi vagyunk!” – és rábökött az utolsó kis széles mosolyú illusztrációra, ahol foglalkozásként újságíró-gyakornok van megjelölve, de az együttesek helyén csak ennyi:„BULIIIIIIII”. És ez tényleg igaz is, mert mi csak jól éreztük magunkat, mi „csak buliztunk”, ami egyébként elég tág fogalom. Például, ha nekem buli délutánokat eltölteni kavicsfestéssel, kendõbatikolással, szalmafonással, rézkarckészítéssel, mindenféle kérdõívek kitöltésével, és rengeteg beszélgetéssel, akkor az buli és kész! Vagy, ha jó minden este elmenni színházba, akkor igenis kiszorulnak a nagyszínpados fellépõk, és marad a hajnalig táncolás a Mokka-Cukkában.

Amellett, hogy nem gondolom úgy, akár egy percet is elvesztegettem volna, vagy ne feszegettem volna a saját határaimat a minimális alvásokkal, vagy ne tettem volna meg mindent, hogy minél több helyszínt lássak, hogy minél többet kipróbáljak abból, amit ott egyáltalán kipróbálhatok, tudom: egyetlen hét a felére sem volt elég. Ezért azt sem gondolom, hogy sok lenne az a pénz, amit elkérnek a bejáratnál. Sajnos hozzátartozik, hogy a mai széles középréteg fiataljai Magyarországon ezt nemigen engedhetik meg maguknak. Látszott ez azon is, hogy magyarok elsõsorban dolgozók voltak ott kint, de ez nem a fesztivál hibája. Én is dolgoztam, és jövõre is ott szeretnék lenni, vagy így vagy úgy. – Ez volt a tanulság.