Sziget először

- megérkeztünk -

fotó: Szabó Tamás

09:00 – ébredés, majd a pakolás végsõ stádiuma: bőröndgyömöszölés, éjszaka megírt úti-lista utolsó pipáinak behúzása.
11:30 – Vonatra szállás.
13:15 – Déli pályaudvar, majd csak a legfontosabbak (ebéd, kijutás a Szigetre, sátorhely-keresés, sátorverés, fotózás) elintézése.
21:36 – Cikkírás a nagyszínpad mögötti sajtókonténerben. Az Iron Maiden dübörög már, valamiért korábban kezdtek. Az Iron Maiden dübörög mellettünk, nekem meg cikket kell írnom – ez ilyen.

A vonaton rám fért volna az alvás, de úgy gondoltam, ideje belemerülni a programfüzetbe. És bele is lehet, mivel 155 oldalas. Mire végigértem csak az állandó programokon – mert úgy gondoltam, hogy a napi bontásokat majd mindig aktuális idejükben nézem át –, már le is szállhattam. Akkor felsóhajtottam, és úgy éreztem: ez így is túl sûrû volt, pedig még ott sem vagyok! Mintha minden összegyûlt volna egyetlen helyre, mintha semmiért nem kellene kimenni onnan. Több helyszín (zsonglõrös, színházas, kártyás, afrikai, stb.) leírásánál is eszembe jutott, hogy csak ott, akár egész héten szívesen lennék. És ha valakinek még ez sem lenne elég, a fõváros szinte összes nagyobb múzeumába is el lehet látogatni kedvezményesen. És azért jön egy-két együttes is…

Hosszú éjszakával – fõleg, de szerintem egyébként is – a Szigetre kijutni fárasztó dolog! Persze, ha ügyesebbek vagyunk, akkor hamarabb eljutunk idáig. Bár mások sem túl aktívak még a nulladik napon. Rengetegen kint vannak már, de a legtöbben még csak szolid iszogatással és fekvéssel töltik Magyarország Szigetén lévõ nyaralásuk elejét.

(21:58 – zár a sajtókonténer, talán a WIFI marad. Mondták, hogy talán marad…)

22:34 – Maiden-en már ráadásért könyörögnek, amúgy sikerült netet találni. Asztal már nincs, de ha a jó oldalát nézem, akkor végül is a fûben írásnak is van egy amolyan „szigetes” hangulata. Egyébként szerencsére egyik kollegám végig ott volt a koncerten, beszámolóját holnap olvashatják. Még többször jelentkezünk mi is, szép fotókkal és remélhetõleg közel leírhatatlan élményekkel.

Azt még el kell mondanom, hogy sátorhely-kutató bolyongásunkban véletlenül belebotlottunk Veszprémbe is. Így, egész konkrétan Veszprémbe. Alig hitte a szemünk, hogyan… (Mondják. hogy a Fény lesz a Sziget itala, majd igyekszem ezt az infót nyomon követni…)