Egy kedves barátom írt errõl (nem itt, máshol) egy ajánlót még február közepén. Mégis csak nagyjából két hete botlottam elõször bele – Hemó mozimûsor, ugye. Ja, a barátom, aki írt róla, eléggé nyomatékosan zárt, így: „Nem melegen ajánlott. Kötelezõ.”
Nem akarok a filmrõl sokat – mert tényleg simán kötelezõ. Sõt, nem csak hogy nem akarok róla sokat, de máris eltérek tõle, mert éppen most érzem megfelelõnek az alkalmat, hogy hangot (vagy hát felületet) adhassak kételyeimnek, értetlenkedésemnek. Miért van az, hogy a Hemóba nem jönnek az emberek? Most komolyan! Mert a pláza? Mert az annyival jobb?!
Elmesélem az utolsó élményeimet a két mozihoz kötõdõen (innen jön a párhuzam). A Plázában láttam a 10.000 B.C. címû fantasztikumot. A film annyira legalja, hogy lehordani sem volt kedvem. Egy-két szép kép, semmi több. Mármint, ezen a dicsérhetõ oldalon ez az egyetlen mondat. A másikon, a kritikus, a negatívumokat soroló, a hibákra fókuszáló oldalon cinizmustól pöffeszkedõ végeláthatatlan sorok vagy oldalak (is lennének, ha hajlandó lennék megírni) – hatalmas melléfogások minden elképzelhetõ filmes szinten. Ehhez képest 130 milliárd dollár volt belegyömöszölve, és mindezek mellett természetesen kasszasiker, sokszorosát visszahozta. Hollywood.
A Cloverfield mindössze 30 millió dollárból készült el. Pedig ez igazi szörnyfilm! Godzilla és King-Kong tappancs nyomait követve jár-kel egy hatalmas szörny a felhõkarcolók között, és rohadtul romba dönt mindent! Újabb monumentális, katasztrófa, fantasztikus, sci-fi, akciófilm… is lehetne, de nem az. A rendezõ – a sikeres The Blair Witch Projecthez hasonlóan – „talál” egy kazettát, és ezt mutatja meg nekünk. A kazetta anyaga egy digitális kamerával lett felvéve egy búcsúztató-házibuli kapcsán. Csak közben megremeg a föld, lángba borul a város, és hovatovább, leszakad a Szabadság-szobor feje is.
És ez – a kézi-kamerázás – egy pillanatig sem válik erõltetetté. Inkább odaszögez, és nem is nagyon ereszt el. Annyira közel hozza, annyira életszerûvé teszi, hogy nem is filmet nézel, nem is vagy (lehetsz) benne biztos, hogy egy biztonságos székben ülsz, mozdulni sem nagyon mersz…, akarsz, akarnál. És nem csak ettõl lesz hihetetlenül közeli. Mert nem annyira az a lényeges, hogy valami eltüntet egy várost – hanem hogy én ezt hogyan úszom meg élve?! Nem a Szabadság-szobor dongó kobakja érdekel, hanem hogy miért pont az én utcámra zuhant? Nem az számít, hogy kettészakad egy híd, rajta sok száz emberrel, hanem hogy a bátyám is rajta volt. Nem az foglalkoztat a metróaluljáróban, hogy fölöttem tankok lánctalpaznak, hanem hogy mit tudok mondani a legjobb haveromnak, miután elvesztette a tesóját! – A film biztos pontossággal boncol emberi érzelmeket – miközben folyton remeg a kamera, és valami hatalmas izé, tudja fene, mit csinál – hogy az valami egészen elképesztõ! Hollywood – máshogy.
Elõbbi esetében közel teltház, utóbbiban rajtunk kívül 4–5 nézõ (négy vagy öt, mindegy, hogy számmal mérhetõ – hogy „egykezemen”: az a baj!). Ráadásul a Balaton Pláza - Cinema City kínálata konkrétan tragikus (lásd: Cloverfield), hosszú hetekig képesek ugyanazt a négy, néha öt („egykezemen”!), többnyire messzirõl elkerülendõ filmet játszani. A Hemóba csak (?) hetente pár alkalommal lehet beülni, de jó idõpontokban, és széles kínálat (lásd: Cloverfield) közül választva, nem mellesleg fele annyiért. Persze tény, hogy sokkal kényelmetlenebbek a székek, de talán nem lennének ennyire kényelmetlenek, ahogyan bezárni sem kellene belátható idõn belül, ha nem tudnám egykezemen megszámolni, hogy hány ember ül le körülöttem a teremben.
Menjenek a Hemóba, mozizzanak olcsón, szeressék a filmeket! Nem melegen ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése