Veszprémi szerepjáték találkozó lesz május elsõ hétvégéjén (május 5–7.) író-olvasó találkozóval, fantasy kvízzel, társas- és figurás játék-bemutatóval, bulival – és még sok mindennel, de elsõsorban kétnapos asztali szerepjáték versennyel a Pannon Egyetem B épületének emeletén. A fõszervezõvel, Petõ Ádámmal beszélgettem.
Petõ Ádám: – Az elsõ VESZETT-et 2001-ben rendezték meg, azóta hagyományszerûen feltámad idõnként elhozva, összesûrítve egy hétvégére a játék szellemiségét – hamvaiból felrepülõ fõnixmadárként. A háromnapos rendezvényre az elõnevezés 3000 forint/fõ, a helyszínen 3500 forint/fõ, ezért a programok mellett fix ajándékok, és rengeteg elnyerhetõ jutalom várható. A kalandmodul Oszlánszky Zsolt író, mûfordító munkája, amit két különbözõ játékrendszer (M.A.G.U.S. és D&D), illetve három különbözõ koncepciójú csapat közül kiválasztva a leginkább „testhezállót” lehet végigjátszani, kalandozni. Természetesen az író-olvasó találkozó, illetve a verseny melletti programok, bemutatók minden látogató számára érdekesek lehetnek.
Index: – Te – mint szerepjáték szaküzletben dolgozó, mint aktív szerepjátszó, illetve mint szerepjáték találkozót szervezõ – mit gondolsz arról, mennyire lenne szükséges most magyarázni, mi is a szerepjáték? Mennyire van a köztudatban?
PÁ: – Úgy gondolom, a fiatalok közül sokan ismerik, mert sok szerepjáték-világon alapuló számítógépes játék, kártyajáték van. Emellett az információcsere is annyira felgyorsult, hogy egyszerûen eljuthat mindenkihez. Minden iskolában van legalább egy banda, akik játszanak. Nagy általánosságban mégis azt mondanám, sokan vannak kapcsolatban vele, de nem ismerik az eredeti formát. Tehát benne van a köztudatban, de nem nyers formában.
Index: – A médiában van létjogosultsága? Foglalkoznak vele egyáltalán?
PÁ: – Láttam már riportokat, ahova meghívtak alkotókat, írókat, kiadókat – elõfordul, de nem mondanám, hogy gyakori lenne.
Index: – Ezek általában valós képet festenek? Voltak már nagy mellényúlások?
PÁ: – Nem foglalkoztatja annyira a médiát, hogy valós képet alkosson. Néha belenyúlnak, de csak a felszínen, épphogy. Az a tapasztalat, hogy akik csak érintõlegesen hallanak róla, nincsenek jó véleménnyel. Egyszerûen nem tudják hova tenni – és igen, épp emiatt vannak nagy mellényúlások is.
Index: – Ha te nyilatkoznál egy ilyen riportban, mi lenne az az „öt mondat”, amit feltétlen elmondanál, amivel megpróbálnád elhelyezni?
PÁ: – Az elsõ mondat az lenne, hogy „Ezt nem lehet öt mondatban.” De ha mégis nagyon muszáj lenne, akkor hoznám a filmes párhuzamot – mert szerintem a szerepjáték legjobban egy filmforgatáshoz hasonlít. Egy rendezõ, sok színész, ugyanúgy. Igaz, ez esetben a színészek maguk álmodják meg a karaktereket, és végig improvizálnak, de ettõl csak még élvezetesebb! A rendezõ hozza a helyzeteket, amiben reagálniuk kell a szereplõknek. Ez egy szituációs játék. Ja, és természetesen minden verbalizálva van, de ez sem baj (azt hiszem, színesebb a fantáziánk bármelyik mozivászonnál)! Célja a szórakoztatás. Mondjuk, mint egy színjátszószakkör!
Az emberek a szerepjáték élményéhez hasonló impressziót élnek át, amikor filmnézés közben beleképzelik magukat a történetbe, átgondolják, õk mit csinálnának adott helyzetekben – vagy csak egyszerûen szívesen ott lennének. (Képzeljék csak, milyen lenne hõs lovagot alakítani, vagy hobbitokkal csintalankodni, vagy lézerkarddal vívni, esetleg gyönyörû boszorkányként varázsolni!)
Index: – Azt hiszem, ezután már nyugodtan közelebb mehetünk! Hányadik találkozó ez Veszprémben?
PÁ: – Nem tudom pontosan, nekünk ez a negyedik. Hát év alatt a negyedik. Közben persze mindig vannak kisebb-nagyobb rendezvények, klubok más csoportok szervezésében. De ez nagyobb szabású dolog (reményeink szerint több száz ember részvételével).
Index: – Negyedszerre vagy benne a szervezésben – ezek szerint hálás feladat?
PÁ: – Szeretem csinálni, jó látni, ahogy összejönnek a csapatok. De sajnos, egyre nehezebb. Hiába a hirdetések, fórumok, személyes unszolás, nehéz megmozgatni az embereket. Általánosan csökkent az emberek ingerküszöbe, minden túltelített, már semmi sem kelti fel az érdeklõdésünket (ez minden rendezvény problémája).
Index: – Még neked kell lobbizni, ahelyett hogy fordítva lenne?
PÁ: – Inkább mondjuk azt: nagyon sok energiát bele kell fektetni ahhoz, hogy nyugodtan alhassak este, azzal a tudattal, hogy biztosan meglesz a rendezvény. Annyian jelentkeztek, mint vártuk, de már kisebbek az elvárásaink is, régen több embert lehetett összeszedni. Hiába jönnek a nagy nevek, a jó mesélõk… Én kamaszként könnyes szemmel dedikáltattam volna a Wayne Chapman könyvemet! Most meg? Semmi.
Index: – Ez egy országos találkozó, így azt is megmutatja, hogy milyenek a magyarországi viszonyok? Van tükör szerepe?
PÁ: – Nem, nincs. Rengeteg olyan játékos van, aki jól mulat a cimboráival otthon, de nagyobb közönség elõtt nem akarja megmutatni magát. Így nem lehet lemérni a viszonyokat. Nehéz megtippelni, hányan játszanak, hasra-ütésre szerintem legalább 1000 ember szerepjátékozik Veszprém megyében (rendszeresen és kevésbé rendszeresen).
Index: – Miben más egy ilyen verseny, mint egy otthoni játék?
PÁ: – Elõször is mindenki ugyanazt a történetet játssza le. Aztán elõre kidolgozott karakterek közül lehet választani – egyrészrõl, mert a történetbe könnyebben belehelyezkednek ezek a szerepek, másrészt így könnyebb az összehasonlítás, mind színészi, mind a kalandmegoldás-sikeresség szintjén is –, mert ez mégis csak verseny.
Index: – Mi véleményed a kalandról?
PÁ: – Nem véletlenül Oszit (Oszlánszky Zsoltot) kértük fel. Benne eddig sem csalódtunk, és ezúttal sem fogunk. A legutóbbit õ írta, és nagyon (zsíros) jó történet volt!
Index: – És a csapatok? Ha nem mesélnél (rendeznél), akkor melyik szereplõt választanád?
PÁ: – A karakterek, kivételesen olyanok, amelyekkel már játszottak, így akartuk (könnyen) hitelesen elérni, hogy kiforrott elõtörténetük legyen. Például a „rossz csapat”, zsoldos kompániával hosszasan kalandoztunk, abban a „Nyúzó” a karakterem, õt is választanám (de ez nem azt jelenti, hogy egy szadista állat lennék…, csak kipróbáltuk a gonosz csapatban rejlõ lehetõségeket is).
Index: – Laikusnak ajánlanád az eseményt?
PÁ: – Érdeklõdõként bárkit szívesen látunk, de ez a rendezvény célirányosan a szerepjátékosoké, hiszen nincsenek olyan programok, amikkel hosszútávon le tudnánk kötni a „külsõsöket”. Nem lesz klasszikus szerepjáték világ, szabályrendszer bemutató, de azért a társas- és figurás játékok érdekesek lehetnek. Sõt, aki olvassa az irodalmat, annak az író-olvasó találkozón ott a helye.
Index: – Nekem megjött a kedvem, de valószínûleg ezt már interjún kívül kellene megbeszélnünk.
PÁ: – Beszéljük meg…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése