Pestrõl érkezõ, másfél éve itt tanuló egyetemista lánnyal beszélgettem arról, hogy milyen itt. Élni, szórakozni, ismerkedni, beszélgetni, bulizni, kiállításra járni, tanulni, örülni, jönni-menni, csak úgy lenni, satöbbi. Jobb, rosszabb vagy másabb…
– A fõvárosban születtél, érettségiig ott is tanultál – meséld el, hogyan váltottál a megyeszékhelyre?
– Elõször csak pesti sulikba jelentkeztem, de nem vettek fel sehova. Aztán az egy év kihagyás után már nem akartam annyira ott tanulni, ráadásul anyukám leköltözött egy Veszprémhez közeli faluba – és éppen indult ez a szabadbölcsészet szak is, ami kimondottan érdekelt (bármennyire furán hangzik is ez...).
– Akkor már csak ide jelentkeztél?
– Nem. Jelentkeztem még ugyanúgy ELTE-re is – oda újra nem vettek fel, ugyanakkor ezt nem bántam.
– Miért nem?
– Mert akkor tájt már tudatosult bennem, hogy szimpatikusabb lenne új környezetben, egy egyetemi városban tanulni.
– Utólag most is ugyanúgy örülsz, hogy így alakult?
– Igen, teljesen. Látom a barátaimat Pesten, akiknek több év kellett ahhoz, hogy valamilyen – bármilyen – kapcsolatot kialakítsanak a szaktársaikkal. Vannak, akik még most is a volt gimnazista barátaikkal lógnak. Ha valaki egyedül egy másik városba kerül, akkor abban benne van, hogy kénytelen-kelletlen muszáj ismerkednie – ami nyilvánvalóan jó dolog! Így sok értékes és hasznos kapcsolatra szert tehet. Másrészrõl ez az önállósodást is megsürgeti.
– Csak a kényszer hiányában látod annak okát, hogy a pesti barátaid ilyen nehezen lépnek tovább?
– Nem, nem csak ebben. Azt vettem észre, hogy a pestiek kevésbé nyitottak a barátkozásra, mert… a „pestiek ilyenek”. Már az döbbenetes volt, amikor legelõször elmentem itt bulizni! Pesten mindig az az érzésem, hogy valamilyen szándékkal közelednek hozzám, míg itt gyakran azt tapasztalom, hogy csak kedvességbõl nyitottak és érdeklõdõek velem.
– A lehetõségekrõl mi a véleményed? Tudsz itt, jó itt bulizni?
– Igen! Itt még soha semmilyen atrocitás nem ért, míg Pesten akárhányszor elmegyek – igen. A lehetõségekkel is elégedett vagyok, szerintem lehet válogatni, és ha több lenne, akkor ugyanott tartana, mint Pest, hogy csak csoportosan lehet elindulni. Itt egyedül is simán, mert szinte biztos, hogy találkozik az ember ismerõsökkel. A hangulat is sokkal „jobb”, felszabadultabb.
– Mennyire tudod ezt be annak, hogy egy egyetemi város? Ez fõleg az egyetemistákra igaz?
– Nem hiszem, szerintem ez az itt lakókra ugyanúgy igaz. Például nemrégen a könyvtár elõtt ácsorogtam, és egy nálam sokkal fiatalabb lány odajött, és csak úgy elkezdtünk beszélgetni…, nagyon kellemes élmény volt. Egyébként is érzékeny vagyok az emberek általános – egyre jobban terjedõ – közömbösségére, de itt gyakran rácáfolnak erre – ami jó.
– Mindezek ellenére hiányzik a pesti életed?
– Igazából hiába nem kedvelem Pestet, mégiscsak kötõdöm hozzá. Mivel ott születtem, ott is vannak barátaim, ahogy a családom nagyobb része is ott él. De a hétvégéken „otthon” vagyok, és rendszerint bulizom a barátaimmal. Emiatt nem hiányzik, ezt pont megfelelõ arány, hogy nagyjából öt nap itt, kettõ ott.
– Ha választanod kellene, akkor: hét nap itt vagy hét nap ott?
– Itt…, de ez sem teljesen igaz. Azt hiszem, legszívesebben most külföldön élnék. De Pesten már semmiképpen sem.
– Akkor mondhatjuk, hogy Veszprém „családias” hangulata sokkal közelebb áll hozzád?
– Igen, mindenképpen! Egy számomra kedves író, Konrad Lorenz fogalmazott úgy, hogy az csak egy nagy arctalan embermassza, ami hömpölyög, és burjánzik mindenfele a nagyvárosokban – ezt mindig nagyon igaznak éreztem! Fontos lenne ezután is, hogy az ittenihez hasonló légkört találjak.
– Ez a hatalmas szakadék, amit éreztetsz, csak abból adódik, hogy valahol több (sokszor annyi), valahol kevesebb ember él?
– Nem, talán az is különbség, hogy Magyarország „aljának” nagy része a fõvárosba megy jobb lehetõségek reményében, ezért van például a rengeteg csöves is! Meg mindig történik valami! Reggel 7-kor felkelsz, nyolckor már teljesen ideges vagy attól, hogy mi történik az utcákon (mindegy, hogy autóval vagy tömegközlekedéssel utazol)! Ja, és hogy leszállok a buszról, és egybõl bekábulok a „levegõtõl”. Utálom.
– Szereted Veszprémet, azért mert „Veszprém”, vagy csak azért, mert nem Pest?
– Szeretem Veszprémet, mert „Veszprém”! Tetszik a város fekvése, nagyon szép környéken van. Szép város, tényleg (mondjuk a húszemeletes nem illik bele a képbe). Igaz, nem tudnék elvonatkoztatni attól, hogy egyetemi város. Fõleg ezért szeretem – a sok fiatal miatt. A korosztályomnak szóló programokból sincs hiány.
– Jó hogy ilyen pozitívan látod! Tehát elégedett vagy a kulturális programajánlattal?
– Igen, sokrétû a programajánlat – kiállítástól kezdve, Stand Up-on át, filmklubig, partiig. Bármihez is van kedvem a héten, azt általában megtalálom.
– Szóval jó itt?
– Jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése