Fontosnak tartottam, hogy kedves látogatóink ne kizárólag a mi perspektívánkat, élményeinket olvassa egy akkora (hatalmas) helyről, mint a Sziget. Dolgozókat hosszabban kérdeztem, míg vendégeket röviden, egy-egy mondatban, hogy minél több különböző arc és vélemény összegyűljön.
Budapesten tanuló lány anyagi okok miatt vállalta el az adandó munkát. Napi 12 órában (24:00-12:00) kávét szolgál a megfáradt Szigetlakóknak. Érdeklődtem, hogy mennyire megterhelő, megérte-e, marad-e energiája szórakozni munka mellett.
„ Ne! Ne, ne, ne… Senki ne vállaljon ilyet – butaság. Már első nap végén gondolkoztam rajta, hogy esetleg hazamenjek. Teljesen kikészít. Délutánonként legfeljebb három órát tudok aludni, utána próbálom megnézni azokat a helyszíneket, amik a legjobban érdekelnek…, aztán már állhatok is vissza a pult mögé. Külön sátorhelyünk sincs, a főnök mentalitása egyébként is olyan, hogy még széket is nekünk kellett vinni, és a háromszáz forintos órabér mellett minden nap végén elrakja az egy- kétezer forint borravalót is. Ja, és még a kávéért is fizetnünk kell (tehát egy kávé elviszi másfél óra munkánkat).”
Szintén budapesti ismerősömet, és veszprémi barátnőjét kerestem meg, hogy meséljenek munkájukról. Ők már évek óta áruljak a fesztiválok logójával díszelgő pólókat és egyéb szuveníreket. Vagyis visszajárók, érdeklődtem, hogy miért azok.
„Szerintünk ez egy jó munka. Mi is fél napokat dolgozunk, de nem annyira megterhelő pólókat hajtogatni és kiadni. Igen, a társaság is jó, mindenki jó fej, sokat beszélgetünk közben. A főnök is barátságos figura, például tegnap is csak úgy megjelent egy tálca jegeskávéval. Szerencsére a sátorhelyünk is egy teljesen elkerített részen van, ahova csak itt a közelben dolgozók mehetnek be – elégedettek vagyunk vele. Amint éjfélt mutat az óra, egyből indulunk bulizni, teljesen jól érezzük magunkat, és még fizetnek is érte (egészen jól). Hogy többségben milyen nemzetiségű vendégeink vannak? Hát, kábé minden tízedik magyar, a többiek eloszlanak.”
Sötétedésig jártunk mindenfelé és kértük a tömegből kitűnő lányokat és fiúkat, hogy mondják el pár szóban, nekik mit jelent ez a fesztivál, milyen itt, miért vannak itt.
Angol: – Legjobb fesztivál, amin valaha csak jártam!
Francia: - Multikulturális, a szó szigorú értelmében. Bármit is szeretsz, azt itt megtalálod.
Angol: – Eufória!
Holland: – Mindenki nyitott és toleráns egymással, ritkán talál az ember ilyen helyet.
Angol: – Azért jöttünk ide, mert nem volt pénzünk Indiába menni…
Angol: – Omlás…!
Magyar –: Nagy buli, szerintem minden itt van.
Olasz: – Jó, nagyon jó! (He-he…)
Francia: – „Sziget is a place over the moon” (Vagyis a hely a Hold után, azt hiszem érthetõ, bár az eredetileg francia kifejezés sok mindent jelenthet.)
Magyar: – Nekem ez most inkább csak munka, de szerintem egyébként is kezd kifulladni. Évek óta nem mutat semmi újat. A nagyszínpados elõadóak is inkább lefutottak már, nem aktuálisak.
Magyar: – Ebbõl baj nem lehet. (Miért? Mert itt mindenki az lehet, aki csak akar lenni. Nézz rám, hogy nézek ki… mégis csak örömöt és mosolyokat látok az embereken.)
Magyar: – Én csak ma vagyok kint, és próbálom rávenni az embereket erre-arra ebben a cuccban.
Ukrán: – „It’s the fucking heaven!” (Nem tartottuk célszerűnek lefordítani.)
Ukrán: – Évek óta idejárok, valószínûleg ez már így is marad – nem magyarázom miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése