StraubBazsi archivált indexes cikkei

Hallasd a hangod!

2008-09-19T01:56:00.000-07:00

- Petra Weber Protest Art jellegû képzõmûvészeti kiállítása -

„Pénteken nyílik kiállítás az egyetemen a B épület aulájában. Nem tudjuk, mi az a Protest Art, de úgyis jársz az egyetemen, kukkantsd meg, Bazsi!” Ebbõl a szerkesztõségin elhangzottból lett az a furcsa helyzet, hogy most tüntetõ emberek arcmásai között írom cikkemet.

„Ez a munka a szenvedélyem” – mondta Petra Weber, ausztrál képzõmûvész, kiállítása megnyitóján. Szenvedélyében Petra másokért alkot. Korábban újságíróként, diplomataként, mûvészeti oktatóként is sokat tett másokért – politikailag elnyomott, polgári és emberi jogaikban megsértett emberekért. A Protest Art-nak ez az elkötelezettsége: valamilyen társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, igazságtalanságok ellen tüntet, arra kérlel minket, hogy ne fordítsunk hátat ezeknek.

Ha felnézek, látom a földön mindenfelé heverõ, tömegekbõl kiragadott portrékat. Minden arc, minden arc megrajzolásának stílusa valamilyen érzelmet sugároz felénk. Vannak realisztikus, pontos képek, vannak homályosak, és olyanok is, amelyek erõszakosan, egészen a papírba belekarcolva fekszenek a többi között. Körben fellógatva pedig háborúk, polgárharcok szereplõi: fegyvert ragadó kisgyerek, vörösben imádkozó férfi, csontsovány néger, rokonaikat gyászoló idõsek. Közelükben feliratok: Bagdad, Burma, Moszkva, Zimbabwe, satöbbi. Satöbbi még egyszer…

Nem tudom, hogy egy ilyen kiállítás egyáltalán eléri-e az emberek ingerküszöbét a mai világban. Kételkedem, hogy elér-e bármit. De ha erre járnak október egyig, akkor nézzenek be ide, más nem, a mûvésznõ gyönyörû gesztusa miatt, hogy minden öncélúság nélkül alkot, tesz és tesz másokért, együtt érez – és nem fordít hátat.

Az esemény

2008-09-09T01:44:00.000-07:00

- M. Night Shyamalan mélyrepülése -

Kolléganõm múlt héten ajánlotta a vasárnapi mozit a Hemóban, és mi el is mentünk megnézni Az eseményt (The happening). Akik még mindig nem látták nagyvásznon, és majd a HBO-n kénytelenek megnézni pár hónap múlva, hát nekik se jusson eszükbe nyomasztó kétségek közé zuhanni.

Van ez a M. Night Shyamalan rendezõ, aki a Hatodik érzékkel csinált valami egészen felejthetetlent. Azóta mindenki sokat, legalább akkora dobásokat várna tõle. Shyamalan marad is gondosan az egyszer bevált stílusnál, a Jelekben hozza a természetfelettit, a Sebezhetetlenben az izgalmas ötleteket, a Faluban a nagy csavart a végén, de valahogy egyikben sem képes utolérni önmagát.

Az esemény meg konkrétan mélyrepülés. Ötlet kevés, végig kiszámítható történeti ív, a természetfeletti inkább „természetközeli”, és gyengébb színészekkel dolgozik, mint valaha. A fõszereplõpáros közül Zooey Deschanel csak meresztgeti a nagy szemeit (bár az õ karaktere egyébként is rettentõen alulírt), míg Mark Wahlberg néha a szemöldökét is felhúzza.

Szóval, az a koncepció, hogy azért, amit mûvelünk a természettel, megkapjuk – kicsit korábban, mint gondolnánk –, ami jár. Vagyishogy, mert szétkúrjuk, most az jól visszakúr (ugye sosem mindegy, hogy melyik végén vagyunk a dolgoknak). Mivel a növények nem képesek helyváltoztatásra vagy hatékony ellenállásra ellenünk, ezért aztán jön a legjobb védekezés… az idegméreggel való támadás. Egész egyszerûen kikapcsolják az agyunkban lévõ életösztönért felelõs részeket, meg még valószínûleg sok mást is, ezért nem érzünk fájdalmat, meg úgy nagyon semmit se. Ebbõl adódik, hogy ezúttal rettegni sem tudunk a moziban, mert nincs is mitõl, öntudatlanságában érdektelenné válik a halál.

Így van ez a Greenpeace aktivistáknak hálás téma, igazi biológiatudós eszmei hõssel, egy talán érdekes csomagolásban (dokumentumfilmeket úgysem néz már senki, amelyekbõl talán kiderülhetne, hogy valójában mitõl lenne jó, ha tartanánk). Igaz, szerintem sokkal látványosabb képi világot lehetett volna teremteni az alaphelyzetbõl – tehát, hogy hirtelen mindenki öngyilkos lesz –, de azért kiélte egy-két beteg képzelgését Shyamalan. Például, hogy milyen az, ha valaki befekszik egy ipari fûnyíró gép alá… nem jó. Egy leplezetlen iPhone reklám keretén belül megnézhetjük a telefon képernyõjén azt is, ahogy egy állatkerti dolgozó felkínálja elõször egyik, majd másik kezét az oroszlánoknak (bár a jelenet teljesen irreális, mert ha nincs is bennünk életösztön, azért még nem leszünk gyurmából, hogy csak úgy leváljon egyik, majd másik végtagunk).

Egy alkalommal – az ellentmondásos helyzetek dandárjában, a véget nem érõnek tûnõ menekülés rövid pihenõjében – egyszer csak megtorpanunk egy nagyszerû ötletnél. Szereplõink bemennek egy nyitott ajtajú hatalmas házba, ahonnan valószínûleg már elmenekültek az ott lakók. Késõbb kiderül, hogy nem is él ott senki, ez egy olyan családiház -modell, ahol minden – a sushi az asztalon, a pohárba töltött narancslé a konyhaszekrényen és a szobanövények sokasága is – mûanyagból van. „Vásároljon ön is ilyet!” Ezen el lehet gondolkodni, így: szépített – kettes alá.

Sziget negyedszer

2008-08-21T01:05:00.000-07:00

- Zárás, összegzés –-

Megérkeztünk, aztán mondtak sok jót és rosszat is, most pedig összegezni kellene. Összegezni amúgy bonyolult, mert egy szigetes héten annyi minden történik az emberrel, hogy ez olyan, mintha ha az elmúlt két-három hónapomról kéne mesélnem pár sorban, röviden.

Mondom, hogy hozzávetõleg mirõl tudnék teljes, önálló cikket írni: a Tünet Együttes 1:1 címû táncelõadásáról, a francia Compagnie Chute Libre színházáról, a Lumináriumról, a campingünkrõl, az önkiszolgáló hot-dogosról, a Póker- Sátorról, a Civil Szigetrõl, az árussorokról, a Szakmai helyszínrõl, a Vándor Vurstliról, a Nagy Utcaszínházról, és valószínûleg még sok minden másról is, ami valahol kötõdik a 2008-as Sziget Fesztiválhoz. Ennyi mindenrõl nem megy, ráadásul most már szigorúan összegezni kell, ezért ez ilyen buta: felsorolás és felsorolás, aztán a végén esetleg valami tanulság.

Szóval, hogy nagyjából mit csináltam hat nap alatt? Hát koncerten például szinte egyáltalán nem voltam. Ha most mindenre emlékszem, akkor volt egy kicsi (örömteli) 30Y, pár szám (halk, hangtechnika kudarc) R.E.M, kevés (erõtlen) Jamiroquai, negyedóra (nagyon jó, de mégis inkább otthon) José Gonzáles, és kész is! Ez lehet, hogy hihetetlennek – és talán ostobának is – tûnik, de valahogy mindig volt valami, ami elõre csúszott értékrendben, úgy fontosságilag.

A programfüzetben van egy jópofa kis rajz sok kis névvel, foglalkozással és két-három favorit együttessel fel- és alácímkézett színes figurával, jellegzetes karakterekkel. Mikor elõször láttam, nem néztem végig, de Tamás - kollegám és barátom - pár nappal késõbb mutatta, hogy „Nézd Bazsi, õ mi vagyunk!” – és rábökött az utolsó kis széles mosolyú illusztrációra, ahol foglalkozásként újságíró-gyakornok van megjelölve, de az együttesek helyén csak ennyi:„BULIIIIIIII”. És ez tényleg igaz is, mert mi csak jól éreztük magunkat, mi „csak buliztunk”, ami egyébként elég tág fogalom. Például, ha nekem buli délutánokat eltölteni kavicsfestéssel, kendõbatikolással, szalmafonással, rézkarckészítéssel, mindenféle kérdõívek kitöltésével, és rengeteg beszélgetéssel, akkor az buli és kész! Vagy, ha jó minden este elmenni színházba, akkor igenis kiszorulnak a nagyszínpados fellépõk, és marad a hajnalig táncolás a Mokka-Cukkában.

Amellett, hogy nem gondolom úgy, akár egy percet is elvesztegettem volna, vagy ne feszegettem volna a saját határaimat a minimális alvásokkal, vagy ne tettem volna meg mindent, hogy minél több helyszínt lássak, hogy minél többet kipróbáljak abból, amit ott egyáltalán kipróbálhatok, tudom: egyetlen hét a felére sem volt elég. Ezért azt sem gondolom, hogy sok lenne az a pénz, amit elkérnek a bejáratnál. Sajnos hozzátartozik, hogy a mai széles középréteg fiataljai Magyarországon ezt nemigen engedhetik meg maguknak. Látszott ez azon is, hogy magyarok elsõsorban dolgozók voltak ott kint, de ez nem a fesztivál hibája. Én is dolgoztam, és jövõre is ott szeretnék lenni, vagy így vagy úgy. – Ez volt a tanulság.

Sziget harmadszor

2008-08-18T00:52:00.000-07:00

- zsákbamacska -

Bizony, ez egy fáról lógó felállított sátor…, de annyira nem lepõdtünk meg, találkoztunk itt már valószínûtlenebb dolgokkal is. És hallottunk régebben olyan sztorikat is, hogy valakinek nemhogy kirabolták a sátrát, de az egészet cakkom-pakk elvitték (ennél végül is sokkal kedvesebb, ha csak a haverok viccelnek meg 5–6 méter szintkülönbséggel). És hallunk új történeteket is, fõleg itt. – Itt a Szigeten.

Mikor elsõ nap láttam, hogy áttúrták a sátramat – na nem nagyon, csak úgy futtában –, akkor eléggé nehezen vettem tudomásul (azonnal be is sunnyogtunk egy bizonyos dolgozói campingbe, azóta sem tudnak minket kiûzni onnan, tartjuk magunkat elszántan – és biztonságban). Két nappal késõbb, sötétedéskor kellemetlenkedõ magyar szavakat hallottam egy kellemes kávézóban, amiket egyáltalán nem is akartam elhinni vagy tudomásul venni. Oda is kérdeztem a másik asztalnál dohányzó fiúhoz: „Ne haragudj, most ez komoly? Öt órán belül háromszor forgatták fel a cuccaidat?”

Miután elmondtam, hogy mit képviselek, kértem, meséljen részletesebben. Készségesen ült át asztalunkhoz Pogátsa Norbert, egyébként kilenc éve Sziget-fan, egyébként zenész, de a Szigeten nem fellépõ, ezért „normál helyen” sátrazó. Elmondása alapján a nagyszínpadtól nem túl messze lévõ sátrából kiszórt ruháit, apróságait elõször délután kettõ körül kellett összeszednie. Ezt még vállát vonva vette tudomásul, mert minden értékét magánál tartja, és hát történt már ilyen, meg még fog is. Bár, azt korántsem gondolta, hogy nagyjából három órával késõbb… este 7 felé már teljesen törõdötten pakolt össze harmadszorra is.

Itt átült a barátnõje is, hogy a következõ részlet elsõ kézbõl – vagy hát úgy „elsõ sátrastól” –hangozzon el. Kedd éjszaka, miközben aludt, valaki – késes – felvágta a sátrát, átlépett rajta, és elvitte a feje mellett hagyott övtáskáját (készpénz 40 000). Aztán Norbert visszavette tõle a szót: „A környezõ sátrakat ugyanígy rendszeresen „átnézik”. Egy barátunk például csak elment WC-re, és mire visszaért, már el is tûnt a hálózsákja alatt hagyott húszonpárezer forintja. De az MP3 lejátszóját, Ipod-ját otthagyták – valószínûleg csak cashre mennek, úgy nincs kockázat. Ma egész nap kergettem az In-Kal-osokat, hogy valakit tegyenek már oda felénk. Minden órában viszek neki egy sört… csak tegyék oda, de még mindig nem jutottunk túl azon, hogy „beszélnek róla” – gondolom nem is fogunk. Mondták, hogy megpróbálhatjuk elkapni õket, de óvatosan, mert valószínûleg kés lesz náluk (én meg kalapáccsal a kezemben alszom). Már kötöttünk fogadásokat is, hogy holnap hányszor látogatják meg a sátrunkat. Arra is gond

oltam már, hogy kirakok egy listát a cuccaimról a sátor bejáratához, csak húzza ki, amit elvisz, mert akkor azt már nem keresem.”

Ez nyilván hatalmas biznisz tolvajoknak. Sõt, kész aranybánya. Csak bemegy, és várja a meglepetéseket – mint a zsákbamacska. Ha egyedül van, akkor csak benéz ide-oda, ha van bent valaki, akkor tovább próbálkozik, ha nincs, akkor szabad a pálya, jutalomkör! Bár én azt gondolom, hogy ezt többen okos csinálni, és valószínûleg úgy is csinálják. Páran megfigyelik és követik a célszemélyeket, amint messzebb érnek, egy csörgetés, és már mehet is a „bontogató”.

Valószínûleg senki nem megy vissza olyan sátrakhoz, ahol nem találtak semmit. Eszerint, rengetegen kell legyenek, mert ugye, öt órán belül háromszor, az nem se

mmi. A Szigeten több csomagmegõrzõ és kettõ értékmegõrzõ is mûködik (a különbség, hogy utóbbiban jelszóval és névvel is védenek, hogy talált cetlikkel ne lehessen kikérni más tárgyait). Azt gondolom, értékmegõrzõkre éveken belül akkora szükség lesz, mint mondjuk zuhanyzókra.

A Szigeten állomásozó rendõrök hangsúlyozták, hogy nyilatkozhatnának az ügyben, de nem kívánják megtenni.

Sziget másodszor (Interjúsorozat)

2008-08-15T10:53:00.000-07:00

- több szem többet lát -
Fotó: Szabó Tamás

Fontosnak tartottam, hogy kedves látogatóink ne kizárólag a mi perspektívánkat, élményeinket olvassa egy akkora (hatalmas) helyről, mint a Sziget. Dolgozókat hosszabban kérdeztem, míg vendégeket röviden, egy-egy mondatban, hogy minél több különböző arc és vélemény összegyűljön.

Budapesten tanuló lány anyagi okok miatt vállalta el az adandó munkát. Napi 12 órában (24:00-12:00) kávét szolgál a megfáradt Szigetlakóknak. Érdeklődtem, hogy mennyire megterhelő, megérte-e, marad-e energiája szórakozni munka mellett.

„ Ne! Ne, ne, ne… Senki ne vállaljon ilyet – butaság. Már első nap végén gondolkoztam rajta, hogy esetleg hazamenjek. Teljesen kikészít. Délutánonként legfeljebb három órát tudok aludni, utána próbálom megnézni azokat a helyszíneket, amik a legjobban érdekelnek…, aztán már állhatok is vissza a pult mögé. Külön sátorhelyünk sincs, a főnök mentalitása egyébként is olyan, hogy még széket is nekünk kellett vinni, és a háromszáz forintos órabér mellett minden nap végén elrakja az egy- kétezer forint borravalót is. Ja, és még a kávéért is fizetnünk kell (tehát egy kávé elviszi másfél óra munkánkat).”

Szintén budapesti ismerősömet, és veszprémi barátnőjét kerestem meg, hogy meséljenek munkájukról. Ők már évek óta áruljak a fesztiválok logójával díszelgő pólókat és egyéb szuveníreket. Vagyis visszajárók, érdeklődtem, hogy miért azok.

„Szerintünk ez egy jó munka. Mi is fél napokat dolgozunk, de nem annyira megterhelő pólókat hajtogatni és kiadni. Igen, a társaság is jó, mindenki jó fej, sokat beszélgetünk közben. A főnök is barátságos figura, például tegnap is csak úgy megjelent egy tálca jegeskávéval. Szerencsére a sátorhelyünk is egy teljesen elkerített részen van, ahova csak itt a közelben dolgozók mehetnek be – elégedettek vagyunk vele. Amint éjfélt mutat az óra, egyből indulunk bulizni, teljesen jól érezzük magunkat, és még fizetnek is érte (egészen jól). Hogy többségben milyen nemzetiségű vendégeink vannak? Hát, kábé minden tízedik magyar, a többiek eloszlanak.”

Sötétedésig jártunk mindenfelé és kértük a tömegből kitűnő lányokat és fiúkat, hogy mondják el pár szóban, nekik mit jelent ez a fesztivál, milyen itt, miért vannak itt.

Angol: – Legjobb fesztivál, amin valaha csak jártam!

Francia: - Multikulturális, a szó szigorú értelmében. Bármit is szeretsz, azt itt megtalálod.

Angol: – Eufória!

Holland: – Mindenki nyitott és toleráns egymással, ritkán talál az ember ilyen helyet.

Angol: – Azért jöttünk ide, mert nem volt pénzünk Indiába menni…

Angol: – Omlás…!

Magyar –: Nagy buli, szerintem minden itt van.

Olasz: – Jó, nagyon jó! (He-he…)

Francia: – „Sziget is a place over the moon” (Vagyis a hely a Hold után, azt hiszem érthetõ, bár az eredetileg francia kifejezés sok mindent jelenthet.)

Magyar: – Nekem ez most inkább csak munka, de szerintem egyébként is kezd kifulladni. Évek óta nem mutat semmi újat. A nagyszínpados elõadóak is inkább lefutottak már, nem aktuálisak.

Magyar: – Ebbõl baj nem lehet. (Miért? Mert itt mindenki az lehet, aki csak akar lenni. Nézz rám, hogy nézek ki… mégis csak örömöt és mosolyokat látok az embereken.)

Magyar: – Én csak ma vagyok kint, és próbálom rávenni az embereket erre-arra ebben a cuccban.

Ukrán: – „It’s the fucking heaven!” (Nem tartottuk célszerűnek lefordítani.)

Ukrán: – Évek óta idejárok, valószínûleg ez már így is marad – nem magyarázom miért.

Sziget először

2008-08-13T00:36:00.000-07:00

- megérkeztünk -

fotó: Szabó Tamás

09:00 – ébredés, majd a pakolás végsõ stádiuma: bőröndgyömöszölés, éjszaka megírt úti-lista utolsó pipáinak behúzása.
11:30 – Vonatra szállás.
13:15 – Déli pályaudvar, majd csak a legfontosabbak (ebéd, kijutás a Szigetre, sátorhely-keresés, sátorverés, fotózás) elintézése.
21:36 – Cikkírás a nagyszínpad mögötti sajtókonténerben. Az Iron Maiden dübörög már, valamiért korábban kezdtek. Az Iron Maiden dübörög mellettünk, nekem meg cikket kell írnom – ez ilyen.

A vonaton rám fért volna az alvás, de úgy gondoltam, ideje belemerülni a programfüzetbe. És bele is lehet, mivel 155 oldalas. Mire végigértem csak az állandó programokon – mert úgy gondoltam, hogy a napi bontásokat majd mindig aktuális idejükben nézem át –, már le is szállhattam. Akkor felsóhajtottam, és úgy éreztem: ez így is túl sûrû volt, pedig még ott sem vagyok! Mintha minden összegyûlt volna egyetlen helyre, mintha semmiért nem kellene kimenni onnan. Több helyszín (zsonglõrös, színházas, kártyás, afrikai, stb.) leírásánál is eszembe jutott, hogy csak ott, akár egész héten szívesen lennék. És ha valakinek még ez sem lenne elég, a fõváros szinte összes nagyobb múzeumába is el lehet látogatni kedvezményesen. És azért jön egy-két együttes is…

Hosszú éjszakával – fõleg, de szerintem egyébként is – a Szigetre kijutni fárasztó dolog! Persze, ha ügyesebbek vagyunk, akkor hamarabb eljutunk idáig. Bár mások sem túl aktívak még a nulladik napon. Rengetegen kint vannak már, de a legtöbben még csak szolid iszogatással és fekvéssel töltik Magyarország Szigetén lévõ nyaralásuk elejét.

(21:58 – zár a sajtókonténer, talán a WIFI marad. Mondták, hogy talán marad…)

22:34 – Maiden-en már ráadásért könyörögnek, amúgy sikerült netet találni. Asztal már nincs, de ha a jó oldalát nézem, akkor végül is a fûben írásnak is van egy amolyan „szigetes” hangulata. Egyébként szerencsére egyik kollegám végig ott volt a koncerten, beszámolóját holnap olvashatják. Még többször jelentkezünk mi is, szép fotókkal és remélhetõleg közel leírhatatlan élményekkel.

Azt még el kell mondanom, hogy sátorhely-kutató bolyongásunkban véletlenül belebotlottunk Veszprémbe is. Így, egész konkrétan Veszprémbe. Alig hitte a szemünk, hogyan… (Mondják. hogy a Fény lesz a Sziget itala, majd igyekszem ezt az infót nyomon követni…)

Balatone, Zánka, negyedszer és utoljára

2008-08-01T00:13:00.000-07:00

- az élménybeszámoló 2. része -

Elsõ nekifutásra a pénteki fojtogató nüánszok boncolgatása meglehetõst – és túlságosan is –hosszasra sikerült, ezért a zárónapi élményeknek új cikkbe kellett kerülniük. Ezzel zárom Balatone-t, és a fesztiválokat is egy darabig (Szigetig), ha minden igaz (hacsak nem nézünk le Kapolcsra egyik nap…).

Szóval, parfümériás, mûanyag poharas, fénytelen éjszaka után kelve, bízva bízván indultam körbejárni, hogy igenis tudjam majd sorolni a jó dolgokat is. Elsõ ízben megnéztük a kikötõben lévõ éttermet. Elfogadható árak, udvarias kiszolgálás, nagy terasz, finom kávé, közepes feletti saslik és rántott camembert.

Késõbb megcsodáltuk a felhúzott Kona biciklipályát – és azt kell mondjam: nem túlzás az ige, a pálya – laikus szemnek – kifogástalan, és a fiúk is igazán bevállalósak voltak.

Waterjump – szép nagy volt (bár olvastam, hogy ma

gasabb vízállásnál volt ez nagyobb is). Jó közel is mentünk, de engem nézõként alig pár percig, mondjuk három ugrásig tudott csak lekötni, de nyilván jó móka az.

Még mindenképp el akartam látogatni a civil utcába, leülni a sátrakba, meglesni az úttörõ kiállítást, és a teljes kínálatot, de a nõ sokáig rajzolt valami szépet a kezemre a parton, és egy órás mindig jó stand-up után (Hatházi László) már kezdõdtek is a koncertek.

Brains-en nem tudtam fotózni a fedett (most nem Marlboro, hanem Multifilter) sátorban. Mutattam, hogy sajtó, minden, de nem, mert kellett volna valami plusz karszalag a kezemre. Itt szilárdult az elõzõ nap kényes tanulsága, hogy tökéletesen mindegy, miként érkeztem a fesztiválra. Na mindegy, ha nem, akkor nem, el is mentünk onnan gyorsan Paso-ra. Utóbbi nagyszínpadon volt, és meglepõ módon még azon is kevesen voltak. Nappal értetlenkedtem, hogy mennyire kicsi a színpad elõtti tér, ehhez képest este kiderült, hogy az az apró hely is túlméretezett a közönségnek. Furcsa volt egy fesztiválon, hogy mikor máskor, ha elsõ sorban akarsz lenni, akkor koncert elõtt húsz perccel be kell fészkelõdni a korláthoz, de ott két gurigás bõrönddel is könnyedén oda lehetett volna jutni (görgõzni).

Következõ megállóként Depresszió; hát hallottam pár számukat évekkel ezelõtt, és volt egy-két daluk is, amikben tudtam értékelni valamit, de ez a koncert elképesztõen röhejes volt. Egyszerûen nem vette észre az énekes, hogy nincs nagy közönsége, és akik ott vannak, azok sem igazi depresszió-fan-ek. Kérte, hogy annyira pogózzunk, hogy nyolcvan éves korunkban is emlékezzünk rá. Aztán kettéválasztatta a „táncolókat”, hogy aztán majd nagyon rontsanak egymásra, persze nem történt semmi. Nevetségessé tette magát.

Végállomás a kedvemért az Irie Maffia volt. És jó volt. Ugrálás, kezek magasra emelése, együtt mosolygás, ilyesmi.

Dj Hyper-ben még bíztam, de a fényképezõm elrakatták, nem is írok róla (nem is lenne mirõl, mert kapva a lehetõségen, hogy egy barátnõért jönnek kocsival, mi is hamar összecuccoltunk, és fél négyre már volt is saját bejáratú fürdõszobánk és ágyunk.)

Összegezve: ez egy pici fesztivál volt. Fõleg a Balaton Sound-hoz tudok hozzámérni: érezhetõ volt a pénzbeli különbség. Korábban negatívumként említettem, hogy mennyi reklámot gyömöszölnek le rajtunk, de a Sound nagy reklámozóinak (Heineken, Got2b, Ferrari, T-mobil, stb.) köszönhetõen volt fény, kiülõs helyek, plusz programok. Viszont ha valaki szeretne jövõre egy barátságosabb, sportosabb, „magyarosabb” fesztivált, annak tudom ajánlani – és talán a víz sem 16 fokos lesz.

Balatone, Zánka, harmadszor

2008-07-30T23:55:00.000-07:00

- egy nap, két éjszaka, élménybeszámoló -

Úgy volt, hogy magasba ívelõn, lelkes hangulatban indult. Tartott-tartott valamiképp, és aztán koszosan, morcosan, megfojtottan végzõdött. Valahogy így volt. Mesélem.

Még úgyis volt, hogy nem is volt ez betervezve. Volt már fesztivál (balatoni is, veszprémi is), és még lesz is elég, ráadásul sem a magyar rockzene nagyjaiért nem rajongok kétrét pogózva, sem az extrém sportokért félcsövek magasából szédelegve. De aztán meg eljött ez a múlt hét, és kiderült, hogy ott lesz a nõ is, és tulajdonképpen miért ne? Más nem, egy napra, vagy egy nap két éjszakára – meg lehetne próbálni.

Eztán esett, hogy egy bizonyos tüneményes Dorkával levelezni kezdtünk, és õ kedvesen, ugyanakkor pikk-pakk is intézkedett, és akkreditált engem a fesztivál elõtt pár nappal. Még sok sikert és jó szórakozást is kívánt. Megörülve ennek, utána olvastam a fesztiválnak, és láttam, hogy itt a szervezõk is kedvesek (debrecenieknek és tréfásoknak is ingyenjegyet kínáltak, és még az utazás drágaságával is törõdtek), és a hivatalos oldal is tüneményes (tanácsokat ad nekünk fesztiválozáshoz, például: semmiképp se hagyjuk otthon a zoknijaink, vagy a tavalyról megmaradt füldugókat). Az is kiderült, hogy ez egy olcsóbb fesztivál lesz, önmaga tavalyi kezdéséhez képest is, ami mindenképpen szimpatikus, mert sosem értettem, miért automatikus az Magyarországon, hogy mindennek kötelezõ drágulnia attól, ha új évet írunk. Sörtõl tejig és kenyérig, busztól vonat- és fesztiváljegyekig mindennek. Sõt, még azt is olvastam, hogy „étel és alkohol csak személyes használatra vihetõ be a helyszínre”.

Az egész hetes rosszidõ után, pénteken még a nap is kisütött. Így már igazán lelkesen kezdtem készülõdni, abban bízva, hogy nappal mégis csak jó lesz megnézni azokat a félcsöveket a Balaton partján, este pedig nincs olyan, aki ne tudna egy fesztiválon neki tetszõ bulit találni. És még az is nagyon erõsen bennem volt, hogy ha már így, utolsó pillanatban jelentkeztem, akkor mindenképp’ csupa jót szeretnék írni.

De mivel ez egy élménybeszámoló, és különben sem az a hely, ahol bármiért is megmásítanám a véleményem, ezért semmiképpen sem tudnék elmenni amellett, hogy ezen a ponton marokra fogták nyakamat, és el sem engedték a végéig. Pontosan azzal, amirõl pénteken beszéltünk, hogy vannak fesztiválok, amiken nem nagyon tehetsz meg semmit. – Elõször, odaérve, a régi úttörõtábor sorompójánál közölték, hogy az autóval való behajtás 2000 forint lenne. De sebaj, van két kezem! Hát mire lesétáltam azt a pár kilométert a konkrét bejáratig, már nem éreztem, hogy lenne – persze nem vagyok egy izmos gyerek, én bajom.

Aztán meg kiderült, hogy nemhogy alkoholt nem, de maximum egy fél literes palackot lehet bevinni, így a literes kólámat „fogyasszátok egészséggel” kacsintással adtam át, mert hogy itt még volt humorérzékem. De miután kipakoltatták az egész utazótáskám, a benne lévõ neszesszer tatyóval együtt, na, akkor már távolról sem. Ráadásul a biztonsági ember szinte boldogan csapott le a parfümömre (ami pontosan így néz ki), hogy azt természetesen kint kell hagynom. Biztosítottam arról, hogy nem kötözködés vagy elégedetlenkedésképpen, csak kíváncsiság okán teszem fel a kérdést – amit egyébként sosem érdemes –: miért? De komolyan, esetleg megölök vele valakit? És akkor mondta, hogy mert csak 30 millisig lehet bevinni, ez meg, ha jól látja, ötvenes. Hát tényleg ötvenes a kurvaéletbe!

Én abszolút egyetértek azzal, hogy legyünk elõvigyázatosak, és ne engedjünk be üvegeket, késeket, gázfõzõket, satöbbi – na de 50 millis parfümöt? És erre külön figyeltek! Talán volt erre valami precedens? Mondjuk, hogy valakinek elkenték a száját egy vaskos illatszeres üveggel? Vagy pénz híján felhajtotta a tartalmát, és az 31 millitõl már halált is okozhat? Nem értem! Különben is, ha valamit nagyon be akarok vinni, azt úgyis beviszem. Bent lesz a literes Jägermeister, bent lesz a konyhakés, de még egy rohadt nagy távcsöves puskát is beadathatok valakivel a kerítés szinte bármelyik pontján. Röhej.

Az esetet megünnepelni visszatért az esõ is. Mihelyst alábbhagyott, felkerekedtem, hogy megkeressem a sajtócampinget, és ez pont olyan volt, mint Balaton Soundon, senki nem tudott még véletlenül se segíteni. Az infósátorban annyit sejtettek, hogy a fesztivál területén belül, valószínûleg jobb kéz fele. Hát meglett. Persze közben eltelt egy óra, besötétedett, és amúgy sem volt semmi értelme, mert egy szalaggal körbekerített részrõl volt szó a sártenger közepén, mindenféle külön bejáratú WC vagy zuhanyzó nélkül.

Itt elérkezett az idõ, hogy alkoholt akarjak venni. Legyen az bor, a bor az most jó lesz – nyugtattam magam. Egy faház foglalkozott azzal, hogy nekem bort tudjon adni, ahol a nagyleó (3 dl vörös, 2 dl kóla) 600 Ft, ehhez mérten a Szürkebarát decije 310 Ft. Nyújtottam a pénzt a kólásért, és akkor mondja a srác, hogy „hattíz”. Én meg nem értem. Látszik rajtam, hogy nem, ezért mondja, hogy tíz forint a mûanyagpohár. Az is látszott rajtam, hogy egyre nehezebben veszem a levegõt. Arról, hogy ez szerintem hol van morálisan, üzletpolitikailag, rengeteget tudnék írni (vagy legalább egy tacepaot), de már így is túl hosszú vagyok.

Terveztem, hogy 30Y-ig körbenézek, de ezt ellehetetlenítette, hogy egyszerûen sötét volt. Ez a fesztivál este rohadtul sötét volt. Egyszerûen nem volt fény. Fogalmam nem volt, hogy mi merre, vagy egyáltalán milyen úton (de egyébként azoknak se nagyon, akik elõzõ nap láttak mindent világosban is). Így inkább maradtam ott a Pepsi színpadnál, ami a part mellett volt. Ott még kiderült, hogy lábat vízbe lógatni sem lehet, mert azonnal rád szólnak – nem tudom miért. Mindegy, a koncert elkezdõdött, furán kevesen voltak rajta, és rövid is volt. Mikor elõre mentem fotózni, még láttam egy érdekességet: egy kb. egynyolcvan fiú a nyakába vette egyötven barátnõjét, így némileg kimagasodtak a „tömegbõl”, erre a színpad lábánál lévõ „szekus” azonnal ugrott, hogy rögtön hagyják ezt abba, mert ilyet nem lehet! Hát nem lehet, nem lehet, kész. A koncert után próbáltam bejutni a színpad mögé, mert hogy én mindenképpen, és nagyon szeretnék interjút csinálni a bandával, de ez egyértelmûen elképzelhetetlen volt. És akkor már kezdtem gyanítani, hogy semmire sem fogok azzal menni, hogy tulajdonképpen dolgozóként vagyok ott. (Aztán egy-két telefon, ismerõs zargatása, menedzser elérése után ez mégis sikerült valahogy.)

Késõbb még iszogattam, benéztem az egyetlen fedett, bulizósabb helyre, de ott is csak kb. tucatnyian voltak, így inkább le is feküdtem aludni. És most is ezt teszem. Egyrészrõl, mert már reggel van, másrészrõl mert rosszul álltam ehhez a kérdéshez. Túl sok mindent akartam elmondani, és még maradt is bõven, ezért – bár nem terveztem –, de lesz egy negyedszer is, egy nappallal és egy éjszakával.

Balatone, Zánka először (és másodszor is)

2008-07-28T22:55:00.000-07:00

- interjú Beck Zolival, I. (és II. rész egybefogva) -

Zánkára péntek késõ délután érkeztem. Körséta, kötelezõ borozás, este tízkor kötelezõ 30Y koncert. A koncert jó volt, bár bántóan rövid. Aztán sikerült elérnem a még bõven a koncert hatása alatt lévõ énekest, sõt sikerült beszélgetni is vele egy nagyjából 20 percet… sõt még inkább igazán izgalmasat beszélgetni – legalábbis nekem az volt, remélem önöknek is érdekes lesz.

Na, nem azért sikerült ez, mert bármire is mentem azzal, hogy dolgozó sajtósként vagyok ott (de errõl bõvebben majd szerdán mesélek), hanem mert bennem volt az az állhatatos, „ezt most csak azért is” jellegû újságírói mentalitás. De nem is annyira érdekes az, hogy hogyan lett meg a menedzser száma, hanem inkább az, hogy ez nekem (akirõl egyrészrõl már tudhatják, hogy miért és mennyire szereti a 30Y-ont, másrészrõl nyugodtan mondom: kezdõ újságírónak) nagy dolog volt. Órák óta hallgatom a telefonommal felvett, recsegõ, a távolabbi Tankcsapda koncert basszusában néha elveszõ mondatokat, és higgyék el, én minden tõlem telhetõt…, de lényeg a lényeg: holnap interjú-folytatás, szerdán fesztivál-beszámoló.

Index: – Az elsõ kérdés kimondottan a veszprémi közönségnek szólna: miért nem jöttetek az Utcazene Fesztiválra? Sok mindenkitõl hallottam, hogy: „Úristen, nem lesz 30Y!” Ott volt a programfüzet, és láttuk, hogy ma nem lesz, holnap se, holnapután se, basszus egyáltalán nem! De hát miért nem, mindig itt voltak, úgy tûnt szerették is, akkor miért nem?

Beck Zoli: – A dolog egyszerû, nagyon szeretjük az Utcazene Fesztivált, de minden alkalommal maguk a szervezõk döntenek arról, hogy melyik zenekart hívják el, és melyiket nem – hát minket idén nem hívtak meg.

Index: – Idõbe belefért volna?

BZ: – Azt képzelem, hogy be tudtuk volna valahogy sûríteni, nem idõprobléma volt. De ez teljesen normális. Én alapvetõen azt gondolom, nem baj, ha egy zenekar nem játszik minden fesztiválon. Ez csak a veszprémi rajongóknak szomorú, illetve, egy bizonyos értelemben nekünk is, mert végtére is a tagok közül hárman Veszprém megyeiek vagyunk, és ezért mindig így… el bírunk érzékenyülni, ha arrafele játszunk. Ezek ismerõs helyek, tudjuk az utcákat Veszprémben. Tudom, hogy a Kossuth utcán hol lehet egy jó hamburgert enni, hol adják olcsón a rövidet. Fiatal kamaszkoromban mindig ott szálltunk át, ha mentünk valamerre, oda jártunk – még emlékszem – ilyen reneszánsz, kézmûves vásárokra is. Szóval, rengeteg minden köt oda.

Index: – Emlékszem a tavalyi koncertre, mikor elmondtad, hogy évekkel ezelõtt a legeldugottabb kisszínpadon kezdtétek, most meg ott álltok a nagyszínpadon, esik az esõ, de mégis veletek bulizik az egész Óváros tér. Tényleg kár, hogy nem voltatok.

BZ: – Hát igen. Nagyon örültem volna, ha fellépünk ott, már csak azért is, mert nagyon kevésszer vihetjük a Szentimentálé programunkat (ami egy akusztikusabb, csendesebb dolog), mert nehezen találunk olyan közeget, ahol az jól mûködhetne. Nagyon szeretjük, de mégis, idén gyakorlatilag egyszer játszhattuk Pesten, a Múzeumok Éjszakáján, és úgy néz ki, hogy már nem is fogjuk ebben az évben. Talán Veszprémben meg lehetett volna oldani.

Index: – Tavaly voltam Kapolcson Szentimentálén. Nekem nagy élmény volt, és már akkor is érdekelt: nem lesz ebbõl lemez?

BZ: – Az biztos, hogy még augusztusban elindul a www.szentimentale.hu oldal. Így hát – legalábbis – felülete lesz. Az, hogy lemez készül-e belõle? Azt gondolom, eljön annak az ideje, mikor ebbõl összeállhat egy jó lemez. Nem vagyok olyan komolyan elõrelátó (csak egy kicsit…), de így azt képzelem, hogy ha minden frankó, akkor 2010-ben lesz egy Szentimentálé CD is.

Egyébként, ami színpadon összeáll, és jól mûködik, az még egyáltalán nem biztos, hogy lemezen is úgy lenne. De mi is baromira kötõdünk a Szentimentáléhoz, az én szívemhez különösen közel áll. Olyankor nagyon mást csinálunk, mint a „szokásos” 30Y koncerteken, és nagyon más az intimitása is. Elég izgalmas, amikor tényleg egy nagyon kis helyen ülsz, egy nagyon kis színpadon, nagyon szerény hangosítással, és nagyon közel a közönséghez. Van egyfajta közvetlensége – tudsz mesélni, csak fogsz egy gitárt és énekelsz. Nem tudom, én így, tábortûz körül szocializálódtam, amikor ha csak három béna akkord, akkor is érzed, hogy valami történik.

Életemben voltak nagyon fontos koncertek, például az egyik ilyen biztosan egy Cseh Tamás koncert volt, ahol semmi más nem történt, csak így állt a srác egy szál gitárral, és elkezdett zenélni. Egy nagy teremben voltunk, és nagyon rossz volt a hangosítás. Vártunk kábé négyszázan (ez ott teltháznak számított), és fél dal után megállt, mondta, hogy elnézést, de ez most így nagyon rosszul szól, és félrerakta a mikrofont. Négyszáz ember másfél órán keresztül lélegzetvisszafojtva hallgatta, egyáltalán próbálta hallani, ahogy egy darab akusztikus gitár, és egy darab énekmondós ember adni próbál – és olyan feszültsége volt annak akkor ott, hogy azt nehezen tudnám… és nem is nagyon akarnám elfelejteni.

A Szentimentálé, ilyesmi intimitással bír számunkra.

folyt. köv.

Balatone, Zánka, másodszor
- interjú Beck Zolival, 2. rész –-

A 30Y frontemberével a beszélgetés elején nagyon leragadtunk veszprémi, és szentimentális dolgoknál. Utána már próbáltam Zolit a nyári fesztiválok, koncertek irányába terelni. Olvassák el, mit mond, érdemes.

Index: – Kezdjünk el beszélni a fesztiválról, ha már egyszer… Milyen volt ez a buli? Nekem olyan rövidnek tûnt.

Beck Zoli: – Hát igen, az a baj, hogy kicsit kevés idõ volt ránk szabva. Tulajdonképpen az volt, hogy fel mész 22 órakor, lejössz 23 órakor, és pont. Ezt az idõbeosztást találták ki – én nem vagyok nagyon ellene az alig egy órás koncerteknek sem, csak az a baj, hogy nagyon sok energia marad benned. Nagyon nehéz kijátszanod magad, ha megszoktad azt, hogy közel két órát vagy a színpadon. Emiatt aztán, látod, most is itt ugrálok. Maradt bennem plusz svung, de azt képzelem, hogy ma elég jók voltunk… legalábbis mi élveztük.

Index: – Mikor érkeztetek a fesztiválra, hogyan tetszik, egyáltalán láttok-e belõle bármit? Vagy csak felmentek a színpadra, lejöttök róla, és már álltok is tovább?

BZ: – Gyakorlatilag semmit nem látunk belõle. Õrület, hogy tegnapelõtt Zentán játszottunk, tegnap Debrecenben, ma itt Zánkán, holnap meg Marosvásárhelyen. Ez azt jelenti, hogy olyan sokat nem tudunk nézelõdni fesztiválokon. Most is csak ezen a színpadon lévõ bulikat tudtuk meghallgatni – a Vad Fruttit, a Kiscsillagot. Velük sokszor találkozunk, de most is nagyon élveztük. Ezzel próbálunk valami minimál fesztiválhangulatot felszedni, esetleg néha még kiszaladunk koncert elõtt, találkozunk néhány ismerõssel, beszélünk pár szót azokkal, akiket már többször láttunk a bulijainkon – gyakorlatilag ennyi. (De például most is összefutottam egy régi barátommal, akivel valamikor együtt futballoztam még az ajkai városi bajnokságban – nagyszerû kispályás futballisták voltunk. Õ aztán azóta borász lett, hozott néhány díjnyertest bort, azokat így együtt elszlopálgattuk, örültünk egymásnak, megölelgettük egymást, de aztán sajnos, hamar vissza is kellett jönnöm.)

Index: – Ilyenkor, amikor jöttök mentek, azonnal ide-oda, mennyire marad meg a könnyedsége a dolognak? Mennyire fordul át kemény munkába?

BZ: – A válasz viszonylag ilyen egyszerû: ha nagyon munkának gondolnánk el, akkor nem vállalnánk be ennyit. Tegnap valaki megkérdezte tõlem, hogy ott maradunk-e a koncert után bulizni, és mondtam, hogy: „Figyelj, nekünk már megvolt!” – ha nem hinném el, hogy az én koncertem a buli, akkor ki fogja elhinni, nem? Szóval, mi azért megyünk mindig, hogy a lehetõ legjobban játsszunk, és ezt is szeretjük a legjobban. Ha majd nem fogjuk ennyire szeretni, akkor azt úgy veszi majd észre a közönség, hogy nem leszünk ott annyi helyen.

Úgyhogy az ilyenfajta dolog engem nem zavar. Inkább az, hogy az ekkora hajtásból persze mindenkinek adódnak apró parái – mittudomén, hogy mondjuk kurvára meghúztam a hátam múlt héten. De ha koncerten átesel azon a holtponton, amikor már nem kontrollálod magad… Egy koncert akkor jó, ha ez a kontrollpont egyszer csak elveszik, és teszel rá, hogy mi van, mert nagyon jól tudod, hogy minden rendben van. És az nagyon jó érzés, hogy ez a dolog ma is megvolt. Na, ebbõl aztán az van, hogy sokkal jobban fáj a hátam, mint egy órával ezelõtt…

Index: – Ma debütált egy teljesen új dal a készülõ lemezrõl, mikorra várhatjuk a megjelenést?

Ismeretlen fiatal srác: – Ne haragudjatok, zavarhatok picit?

BZ és Index: – Persze.

Ismeretlen: – Bocsi tényleg, csak azt akarom mondani, hogy kurva jók voltatok! Én itt dolgozom, de mondtam a fõnökömnek, hogy erre az egy órára mindenképp el kell szabadulnom.

BZ: – Köszi, mi is nagyon élveztük.

Ismeretlen: – Hajnalban nem italoztok itt valahol?

BZ: – Italoznánk szívesen, de holnap már Marosvásárhelyen játszunk. Még ma hajnalban vissza kell érnünk Debrecenbe, alszunk egy picit, és már indulunk is.

Ismeretlen: – Hát kár, azért köszi, és minden jót nektek.

Index: – Szóval új lemez…

BZ: – Igen, a hivatalos dátum október 8., ami nagyjából annyit jelent, hogy a lemezfelvétel jelentõsebb szakaszával nemrég végeztünk. A négy nap úgy kezdõdött, hogy az indulás reggelén még játszottunk a stúdióban.

Index: – Visszatérve picit: lesz-e „szentimentálisabb” dal az új lemezen, vagy maradtok szigorúan a rockos, ugrálós, tombolós témán?

BZ: – Egész keményet fogok válaszolni: igen! Ezzel szemben, mivel úgy gondoltuk, hogy van egy olyan énünk is, ezért valószínûleg meg fog történni, hogy felkerül két olyan dal, amit játszunk szentimentálén is. De majd meglátjuk, még nem tudom. Több dalt veszünk fel, mint amennyi a végén felkerül. Majd megyünk Dávidhoz (producer), mikor nagyjából összeáll, leülünk két-három napra, nagyon sokat fogunk inni, és hallgatjuk, amit csináltunk. Megbeszéljük, ki mit gondol, és kitaláljuk, hogy mik maradnak végül, azoknak mi legyen a sorrendje. Bár az album nem olyan lényeges dolog mára, kevés embernek van otthon komplett albuma, de nekünk mégis fontos. Akarjuk látni, hogy mi a 30Y 2008-ban, és ez abból fog kiderülni, hogy mi, milyen hangosítással, milyen sorrendben lesz a lemezen. Így kell lerakni. Az elõzõ, Semmi Szédítõt is pont így csináltuk meg. Nem az az érdekes, hogy ez most jó-e vagy rossz, hanem hogy tükrözze, hogy mik voltunk 2007-ben – és korábban is mindig azt akartuk elmondani, hogy éppen milyenek vagyunk. Ez egy ilyesfajta játszma.

Index: – Melyik bulit vártátok vagy várjátok a legjobban a nyáron? Mi volt esetleg már a legjobb, vagy lesz még talán a legjobb?

BZ: – Rangsorolni nem nagyon tudunk. Van néhány olyan koncerthelyszín, ami érdekes valamiért. Például Zentán elõször játszottunk, és érdekelt minket, hogy milyen egy olyan fesztiválon, ahol a biztonsági õrök mellett csomó rendõr is van – egyébként nagyon jó hangulatú kis dolog volt. Nem játszottunk még Marosvásárhelyen sem, fogalmam sincs, hogy mi fog történni, azt sem tudom, hogy ott egyáltalán ismer-e bárki minket.

Amellett az idei évben voltunk elõször a fesztiválokon, mondjuk úgy: stabil nagyszínpados, vagy majdnem nagyszínpados zenekar – sötétedéskor vagy sötétedés közeli idõpontokban. Ilyen tekintetben ez nagy kihívás nekünk. Hogy egy konkrét példát mondjak, egész fura volt felmenni a VOLT nagyszínpadra. Beálltam a mikrofonhoz, elnéztem… és az osztrák hegyeket láttam, bazzeg! És addig csak a hatalmas teret, és azt mondtam: „Úristen, mi lesz itt?!”

Emiatt aztán minden koncertet várunk, még akkor is, ha fáradtak vagyunk. Bár, olyankor meg az a jó benne, hogy mindenkinek látod a szemében koncert elõtt, hogy fáradtak vagyunk, úgyhogy most még jobban odatesszük!

Index: – Sejted az út végét, amin jártok? Elindultatok, kisszínpad volt, nagyszínpad lett, délután volt, besötétedett, és…

BZ: – És lassan vége. Gyakorlatilag igen, tudunk még két idõsávval késõbbre menni, és ezzel vége – ez a magyar tetõ. A magyar együttesek kiteljesedése olyan, hogy mindig látsz magad fölött egy üvegplafont. Látod, hogy hova lehetne elmenni, ha nem Magyarországon zenélnél, de tudod, hogy hol kell megállnod, mert itt játszol. Ez nem para különben, ez engem egyáltalán nem aggaszt, csak van egy ilyen határ, hogy meddig lehet elmenni.

Amúgy azt gondolom, hogy egy zenekar nagyon bután gondolkodik akkor (simán ostoba egyébként), hogy ha saját zenekari történetét aszerint méri le, ahogyan kívülrõl megítélik. Azzal ugyanis nem nagyon tud sokat kezdeni. Sokkal fontosabb, hogy befele mi történik a zenekarral. Sokkal fontosabb minden alkalommal megörülni egy új dalnak. Megbolondulni a próbateremben, ha valami újat csináltunk. Rácsodálkozni egy témára, rácsodálkozni magunkra. Jó koncertet adni, de tökmindegy hol! Ha ezt a belsõ motivációt elveszted, akkor már nem kell felmenni a színpadra. Teljesen mindegy, hogy lennének rajtad harmincezren, ha ez nincsen, akkor minek menjél fel? Onnantól elkezdesz hazudni, és az nem jó. És elõbb utóbb neked magadnak sem lesz jó.

Fesztiválok

2008-07-25T22:42:00.000-07:00

- egyik a másik után -

Sound és Utcazene után, Herend közben, Balatone elõtt pár órával, Bûvészetek felett kérdõjellel és Szigetre várva. Úgy néz ki, most már sorba kell rendezzem õket. De miért? Miért nincs megállás, miért nem untam már rá; mások miért nem unnak rá? Hát, nehéz ügy.

Tõlem bezzeg pont ezt kérdezte kollega és kollegina. Ebben a hónapban elõreláthatólag 9–10 cikkel jelenek meg. (Átlagban minden második nap. Elnézésüket kérem, ha önök viszont már régen rám untak.) Ebbõl nagyjából 9–10 fesztiválokhoz kötõdik – így hát, természetesnek kellett lennie, hogy az én osztályrészem legyen a pénteki „fesztiválos Tace”.

Na, de, hogy miért nem? Tényleg nehéz rá válaszolnom, mert ez egyszerûen belé van kódolva a fiatalokba. A fesztivál jó, a fesztivál vígasság, buli, bujaság, élmény, észlelés, életkedv, életérzés… a fesztivál jó. A fesztiválon ott kell lenni! Ha ismerõst kérdezek, jön-e, akkor vagy mondja, hogy igen, és hozzá nagyon örül, vagy mondja, hogy nem, és hozzá kifogás és sajnálat. Mindig sajnálja, hogy kihagyja.

Pedig én mondom: nem olyan nagy dolog! Nem más az „odabent” sem, ugyanúgy veszítjük és találjuk meg egymást, mint idekint. Ugyanúgy ölelünk, kapaszkodunk másokba. Ugyanúgy nevetünk vagy zokogunk. Ugyanúgy, csak legfeljebb sokkal sûrûbb. Sokkal intenzívebb. És talán a sok lehetõség is – úgy tûnhet, hogy végtelen (Például elszaladt a gyönyörû bikinis, de úgyis szembe jön még ezer ilyen! Vagy öntudatlan voltam a koncert idején, de holnap lesz vagy harminc másik!), hogy nem számít, mit szalasztunk el, pedig ez korántsem igaz. – Meg hogy bármit megtehetünk! Mert azt érezzük.

Bár ezzel az „öreg fesztiválozók” tudnak vitatkozni. Mert többnyire ketrecbe vagy zárva, mert nem vihetsz már be semmit, mert nem fürödhetsz meg rendesen, mert többhetes nyaralásra elég pénzt kell elköltened, mert beléd gyömöszölik a reklámjaikat, mert az In-kal-osok ott vannak mindenhol szigorú ábrázatukkal (még szigorúbb bicepszükkel), árgusan vizslató szemeikkel. És itt kell megjegyeznem, hogy: Na, a mi Utcazenénk az, az ugye nem ilyen! Az még hasonlít arra, ahogy elkezdõdött. Évrõl évre jövök rá én is, hogy ennek a hangulatát semmi nem tudja utolérni. Mert nemcsak sûrû és intenzív, hanem ilyenkor olyan „kicsi” is. Ezt az utcazenés blogon írta az egyik lány, hogy „Ilyenkor olyan kicsi a világ!”, és olyan igaza van! Mert itt nem csak itt vagyunk, hanem itt mindig együtt is vagyunk.

Eközben tény, hogy egyre több van, hogy a Soundon már elõvételben teltház volt, hogy az Efott rekordot döntött, hogy egy jelentõs külföldinek Magyarország címerét leginkább a Sziget fémjelzi.

Nekem már ideje készülni a mára, és majd mesélek csupa izgalmasat a Balatone Fesztiválról. Önöknek pedig kívánom, hogy picit minden hetük legyen fesztivál is egyben.

Utcazene I.

2008-07-19T22:07:00.000-07:00

Naked Gun
- interjú az énekesnõvel -

Elsõ nap igazán meglepõdtem: egy régi ismerõsöm köszönt vissza az egyik színpad elõtti mikrofonállvány mögül. Hattagú együttesük az egyetlen veszprémi versenyzõ a húsz között, ezzel együtt már abszolút adta magát, hogy felkérjem egy kávé melletti „kérdezz-felelekre”. Mosolyogva beszélgettünk, pont, mint évekkel ezelõtt, csak annyi különbséggel, hogy már mindketten képviseltünk valami nálunk többet. Kattintson.

Index: A mai (csütörtöki - a szerk.) fellépésen elmondtátok, hogy a versenyzõk között egyedüliként képviselitek a veszprémi utcák zenéjét. Büszkék vagytok erre?

Vlasits Barbara: Természetesen büszkék vagyunk rá! Bár, szerintem kimondott elõnyt nem jelent, legfeljebb annyiban, hogy jobban ismerjük a közönséget – közeli barátaink általában mindig megnéznek minket.

Index: Az eddigi évekhez képest most sokkal keményebb volt a rosta, szigorúan választották ki a versenyre érdemeseket. Tudtok-e arról, hogy mennyire könnyen jutottatok be, vagy esetleg mennyire voltatok periférián? Illetve arról, hogy mennyi helyi nevezõ volt rajtatok kívül?

VB: Hát nagyjából csak annyit tudunk, amit most te is mondtál, hogy több mint százan jelentkeztek, és végül húszan indulhattunk. Ennél bõvebbet nem igazán. Ugyanúgy jelentkeztünk, mint a többi zenekar, egy rövid bemutatóval, illetve küldtünk egy négyszámos demót. Veszprémiekrõl sem hallottunk semmit, mikor bejutottunk, csak akkor tudtuk meg, hogy mi vagyunk egyedüli „patrióták”.

Index: Mennyire örültök a lehetõségnek, milyen esélyekkel számoltok?

VB: Örültünk neki, abszolút! Tavaly is jelentkeztünk, de akkor még nem volt olyan hanganyagunk, amivel bejuthattunk volna, és ezt meg is értettük. Október környékén mentünk, és vettünk fel stúdióban egy olyan minõségi anyagot, amit már tudunk küldeni mindenfele, amivel már érdemes volt jelentkezni. Esélyeinkkel kapcsolatban: nekünk már az is hatalmas dolog, hogy bejutottunk. Hallgatjuk a többieket, többen is lenyûgöznek minket, és szerintünk általában tapasztaltabbak is.

Index: Mesélj a kollegákról röviden!

VB: Alapító tagjaink Beleznai Balázs (Papa), aki a trombitásunk és Deák Ákos basszusgitáros. A dobosunk, Nagy Imre (Jimmy) tavaly augusztus óta van velünk. Két gitárosunkat sokáig kerestük, több váltás után végül Buella Gyula és Birincsik Albert találta meg a Naked Gunban azt, ami nekik kell, és vica versa.

Index: Mennyire elsõ a tagoknak a zenélés, ez az együttes? Hobbi vagy hivatás inkább?

VB: Igazából mindkettõ. A zenekar elõtérben van mindenkinek, de közben mindenki éli a saját életét is. Nem akarunk világszínvonalra törni, de minden adódó lehetõséget megragadunk. Folyamatosan próbálunk, és ha van elõrébbjutási lehetõség, annak nagyon örülünk. Senkinek sem hivatása, de elöl van… elöl van.

Index: Kizárólag saját dalokat játszotok?

VB: Most már igen, szerencsére már bõven van mibõl válogatni. Az összeszokási idõben játszottunk feldolgozásokat. És néha a próbák végén, mikor már unjuk magunkat…, akkor szoktunk elõvenni szeretett nótákat, saját magunk szórakoztatására.

Index: A szövegeket ki, kik írják, illetve ezeket hogyan jellemeznéd?

VB: A szövegek alapvetõen Papa, Gyula, és az én kezeim alól kerülnek ki. Ez jó is így, mert én általában, inkább ezeket a bugyuta dalokat írom, míg Papa akkor szokott papír fölé ülni, ha valami baj van, ebbõl aztán komolyabb dolgok lesznek, ehhez képest Gyula mindenfele nyúl, azt mondanám, hogy úgy kettõnk között van. Így semmilyen irányba nem hajlunk el túlságosan – és ez jó.

Index: Mi van elõbb? Egy kitalált dallamra „húzzátok rá” a szöveget, vagy fordítva?

VB: Általában valaki kitalál egy témát, és most már több kész szövegünk is hever a próbateremben, azok közül szoktunk válogatni, kitalálni, hogy mivel lenne érdemes összeilleszteni. Persze, vannak kivételek.

Index: Mennyire vagytok jóban? Koncertek után együtt szoktatok bulizni?

VB: Nagyon jóban vagyunk. Minden héten próbálunk, és ez barátokká is kovácsolt minket. Például, ha valakinek valami baja van, az úgyis egybõl kijön, és ezt próbáljuk mindig közösen átbeszélni, megoldani.

Index: Emlékszem, hogy 2-3 éve még könyörögni kellet neked, hogy ne csak gitározz, hanem hallasd a hangodat is mellé. Hogy jutottál el odáig, hogy most az Utcazene közönsége elé ki merj állni?

VB: … Ez nagyon aljas volt, de igazából az a helyzet, hogy édesapám nagyon sokat segített ebben. Õ dobos és énekes, aztán a zenetársaival elkezdtek nyaggatni, hogy nekem is örökölnöm kellett valamit. Idõközben láttam egy hirdetést: veszprémi együttes énekest keres. Úgy voltam vele, elmegyek, és ha nem tetszik nekik, akkor nekem volt igazam, és kész, de ha mégis, akkor meg kell próbálni – nem volt vesztenivalóm. Voltam énektanárnál is párszor, ami sokat lendített az éneklésemen, és önbizalmat is adtak ezek az alkalmak. Ezen túl segített, hogy szép fokozatosan kellett megmutatnom magamat próbáktól, haveri kör elõtt való szerepléstõl egészen az Utcazenéig.

Index: A banda autodidakta módon fejlõdik, vagy komolyan tanulmányokra alapoz inkább?

VB: Trombitásunk tanult nagyon sokat, a többiek inkább magukat fejlesztették az eltelt évek alatt. De többen is tervezzük, hogy profi zenészekhez fordulunk, nem szeretnénk megrekedni ezen a szinten.

Index: Honnan van a név?

VB: Hát, halvány lila dunsztom sincsen! Mikor én bekerültem, akkor már ez volt a nevünk. Egyszer javasoltam, hogy legyünk „Barbi és a többiek”, de nem tetszett nekik…

Index: Hol lehet veletek találkozni a fesztivál után?

VB: Egyelõre egy fix fellépésünk van Várpalotán. November 22-én lesz az Alagsorban egy koncertünk a Tûzvonal együttessel (velük nagyon jóban vagyunk) együtt. Több meghívásunk is folyamatban van, de honlapunkon mindig kint lesznek a naprakész információk ezzel kapcsolatban.

Utcazene II.

2008-07-18T22:22:00.000-07:00

Sokan várták nagy érdeklõdéssel a tegnap esti programokat, bár a különféle médiumok meteorológusai egyöntetûen hidegfront eljövetelét, esõzések beköszöntét jósolták. Mi elsõsorban a Péterfy Bori koncert velõs kivesézését terveztük, de sajnos alulmaradtunk az idõjós-maffia nemzetközi cselszövésével szemben… Jöjjön hát érdekes szösszenet, pillanatkép a míves kritika helyett. (- a szerk.)

Gonosz dolog ez az esõzés, fõleg ha egy olyan fesztiválon vagyunk, ami az utcáé. Péterfy szûkölve menekül, ahogyan általában mindenki más is rohanva keres tetõt a feje felé. Tegnap az Óváros térre vezetõ körforgalom melletti boltíves átjáróban kerestek sokan menedéket… túlságosan sokan is. (Bizony, kedves olvasóink, baljós három pont, elõre sejtetõ jelzõ.)

Bohumil Hrabal egyik regényében (Õfelsége pincére voltam) a fõszereplõ elvonul a természetbe, fenyõfavágással, hegedûkészítéssel foglalkozik. Arról mesél, hogy amikor kivágják a fát, akkor van, hogy hallani a zenét, a dallamot. Csak ilyen anyagból lehet jó munkát végezni…

Tegnap halk reccsenést, húrok pendülõ szakadását lehetett csak hallani. A zene, az esszenciális zene eltûnése, eltûntének üressége volt észrevehetõ.

Mire átértünk az álló emberek közti vékony ösvényen, fogtuk csak fel, hogy mi történt odabent az átjáróban. Egy lány erõszakosan húzta a mögötte lévõ barátnõjét, hogy hamarabb átérjenek. A hátul járó elvesztette az egyensúlyát, és elzuhant a fal mentén. Esésének végpontjában pedig – valószínûleg most már kitalálták –, egy mindent megélt hegedû hevert. Barátom táskájában lapult egy szép nagy üveg Jägermaister, rövid tanakodás után vissza is furakodtunk a zenész fiúig, aki magába roskadva ült falnak vetett háttal. Pohárba töltöttünk egy emberes adagot, és mondtuk neki, hogy talán így könnyebb. Közben rájöttem arra is, hogy valójában õ a tavaly nyertes Club Era hegedûse. Azt hiszem, sokan tudják, hogy kirõl van szó, nehéz nem bámulni, ahogy húzza vonóját.

Kérdeztem tõle, hogy milyen érték, ami darabokra tört. „Úgy két kiló” - mondta. „És az eszmei?” – folytattam a faggatózást. Erre már könnyezve válaszolt. Hogy egy zenésznek mit jelenthet hangszere? Mit jelent, amikor mellette zúzzák szét? Azt hiszem, ezt nem nehéz átérezni, nem nehéz vele együtt gyászolni.

Közben az együttes egy másik (rasztafáribb) tagja mesélte, hogy utánafutott egy rohanó lánynak, aki sokáig láthatólag zavarban nézte a hegedû maradványait, aztán egy ezrest csúsztatott a tokjába. Mikor elérte, kérdezte tõle, hogy õ törte-e össze? Mondta, hogy nem, csak az Óváros téren ázik a hangcucca, ezért siet, és csak egyszerûen nem tudott mit kezdeni azzal, amit ott történt. Közben a többi tag is vigasztalta, hogy megnyerik a versenyt, és vesznek neki új, csinos hegedût. Egy másik fiú felajánlotta, hogy kölcsönadja hegedûjét a fellépéseik idejére. Valójában ott mindenki együttérzett, csak az elesõ csajt nem lehetett többet látni.

A Club Era mai fellépése (ami egyébként kölcsönhegedûvel is hihetetlenül jól szólt) elõtt megtaláltam a veszteséget szenvedett Bakai Mártont. Beszélgettünk pár percet, és elárulta, hogy az együttes elsõ dolga, hogy összespórolja a pénzt. „Akkor veled vannak!” - mondtam neki, és õ visszamosolyogta, hogy: „Ha nem lennének, akkor nem is játszanék velük.”

Tegnap a Naked Gun énekesnõjével beszélgettem (az interjú holnap olvasható). Szerinte unfair, hogy a nyertesek a rákövetkezõ évben is nevezhetnek. Egyet tudtam vele érteni, de most már egyáltalán nem bánnám, ha a tavalyi gyõztesek mondjuk egy közönségdíjjal térnének haza… és egy új, csinos hegedûvel.

Balaton Sound III.

2008-07-16T21:52:00.000-07:00

- „Fatboy Slim just a band” -

Fotó: Szabó Tamás

Hát vége lett. Hazaértem, picit betegesen, fáradtan, de megfizethetetlen élményekkel. (Például, mikor az In-Kal-os azt mondta, hogy nem ihatom meg a sörömet a bejárat elõtt, mert már félig (!) a fesztiválon vagyok, na az tízezrekben sem kóstálható. Vagy azt közelrõl látni, hogy Norman Cook mennyire idióta!) De mit beszélek én végrõl, mikor odakint megtelt élettel a város?

Odakint elkezdõdött. Odakint buliznak, az élet velejétõl – sörtõl, pezsgõtõl és nõi kacajoktól - pezsegnek az utcák… én meg cikket írok, valamirõl, ami már befejezõdött. Na, ki csinálja rosszul?

Nyilván én, de hát valamit valamiért. Például vasárnap is lemaradtam a Sergent Garcia koncert nagyjából felérõl, mert keservesen sok idõ volt, mire feltöltöttük az aznapi képeket a sajtkonténerben, illetve mire sikerült kitalálni egy elfogadható forgatókönyvet az – utolsó pillanatban mégis csak távol maradó – pusztító felhõszakadás esetére. Pedig szeretem õket, három éve Volton jegyeztem meg a nevüket, mert akkor elképesztõen nagy partit csináltak. Már hetekkel korábban sem értettem, hogy miért is lesz az, hogy zárónapon õk hatkor, míg a Fatboy Slim „elõzenekaraként” inkább a Zagar lép majd nagyszínpadra. De annak ellenére, hogy sokan inkább a baljós eget nézték, így is rendesen megugráltatták a közönség lelkesebbik (viharveszéllyel dacoló) felét.

A Zagart viszont ott sem értettem. Talán legcélszerûbb fotósomat idézni (akinek egyébként adok a véleményére, ha elektronikus zenérõl van szó): „Hát ez olyan, mint a Neo, mikor rossz kedvük van..., vagy mikor levágják a kezüket.” Reméltük, hogy Fatboy sem alszik el, míg meghallgatja õket. Tényleg, dögunalom volt. (Már mikor a Expresszóban voltak, akkor is inkább egy teaházban tudtam volna elképzelni õket, mint ott.) Néha páran feltették a kezüket, illetve két ismertebb dalukra meg is mozdultak imitt-amott. Még említésre méltó, hogy az Undergrand Dívák most is szépek voltak, és társult Ligeti György is, aki Londonban él – volt napszemüvege, fekete ruhája, és próbált nagyon „viszkis, szivarfüstös” hangon énekelni (Mire többen is megkérdezték, hogy: „Ki ez a tirpák?”).

Norman Cook meg tényleg egy idióta. Bár sokan csalódtak, mert két órás szettjében alig volt saját dala, és a fesztivál imázsához mérten nagyon elvitte house-os irányba, de hihetetlen, amit mûvelt. Néha nekem is túl tömény volt, de olyankor mindig megnevettetett, ahogy bohóckodott a színpadon, színpad szélén, avagy a DJ-pult alá bemászva; vagy mindig megtáncoltatott valami váratlannal, mit sem törõdve azzal, hogy már rég nem érzem a lábaimat. Voltak nagy pillanatok. Például mikor megemlítette, hogy a Fatboy Slim is csak egy banda, vagy mikor az eredeti Love is in the air-rel zárva egészen hangsúlyosan említette, hogy végül is az a legfontosabb, hogy szeressük egymást. De ezt is olyan „idiótán” tette, látszott rajta, hogy imád ott lenni, hogy imád élni – mosolyogva élni. Azt hiszem, ha bármelyik fellépõvel bulizhatnék egyet, õ lenne az. (Vagy õ meg Varga Zsuzsi…)

Méltó zárása volt a Balaton Sound-nak. Beszélgettünk is arról, hogy van potenciál benne, hogy sokkal nagyobbá nõje ki magát. Látszott ez a már elõvételben teltházon (88 000 fõ) is. Mi ezt nem vártuk, de akik sejtették, azt hiszem, rengeteg pénzt szakítottak ezzel. Már abból kiindulva is, hogy nulladik napon láttunk autót, amire „tizenegy jegyet vennék” cetli volt kirakva, meg abból, hogy 50 000 forintért is kelt el napijegy. Ráadásul a hely alapvetõ varázsán túl volt benne kreativitás, ötlet. És szerintem fesztiváloknál az a legfontosabb, hogy sok ötlet legyen bennük. Például lehetett extrém hajakat, testfestéseket csináltatni, „2 perc randizni”, habfürdõzni, koktélozni, thai masszíroztatni, strandlabdázni, partyfotóztatni… és lehetett bikinis lányokat nézni. De komolyan, férfiembernek megterhelõ élmény volt végigsétálni a „fõutcán”.

Igaz, az árakra csak fintorogni lehetett, de cserébe volt friss balatoni baracktól nyárson sült disznóig minden. Utóbbit (gonoszan) le is fotóztattam (egyébként vegetáriánus) fotósommal. Tamásnak ezúton is szeretném megköszönni kiváló munkáját.

Balaton Sound II.

2008-07-14T21:44:00.000-07:00

- A viharosnak ígérkezõ záreste elõtt -

Fotó: Szabó Tamás

A hõség egyelõre tartja magát, a sajtókonténer sem lett nagyobb, ahogy a másnaposság is nehezen múlik három végigbulizott este után. Napközben gyakorlatilag csak életben maradni voltunk képesek – kaja, Balaton, jégzuhany (nincs melegvíz), megint kaja; és aztán már megint csak party. Persze, ez nem panaszkodás – valójában nagyon jó itt lenni.

Három nap élményeirõl lehetetlen beszámolni, ráadásul keddtõl kizárólag az Utcazenével foglalkozunk, ezért sûrítenem kell. Ma a nagyszínpad fellépõirõl írok röviden, holnap pedig szeretnék egy tágabb képet festeni a fesztiválról. Illetve lesz azért egy FatBoy, és talán pánikot „verõ” vihar is. Mert, hogy mondják: Ausztriában van, és sok jéggel, meg 100 km/h-val. Azt is mondják, hogy erre jön, és a fák alól érdemes elvinni a sátrakat… Meglátjuk.

Nulladik nap: nem volt nagyszínpad. Öreg róka DJ Palotaira ugráltunk hajnalig.

Elsõ nap: Goldfrapp, Quimby, Massive Attack. A Goldfrapp valaki szerint jó volt, valaki szerint egyáltalán, én szerintem meg finom volt a bor, amit valahol egészen máshol ittam. Quimby-t kerülöm sajnos, de azt láttam, hogy sokan voltak, és sokan ugráltak is – egyébként is ismeri mindenki. Az egyik szenzáció a Massive Attack, ami tényleg jó is és szép is volt, de alig húsz percig maradtam, mert az õ zenéjük picit sem party. Néha hallgatom otthon – vízipipázáshoz.

Második nap: Orishas, Gentleman, B-52s. Az itthoni közönség az Orishas-nak a Represent címû dalát ismerheti. Nekem még korán volt (hat óra), ezért csak zsonglõrködtem messzebb a színpadtól, de igazi kubai, szép lányokat megpörgetõ zenét játszottak – szerették õket. A Gentlemen-en már az elsõ sorokban táncoltam én is. Otto Tillmann ízig-vérig (és tovább is) reggae énekes, plusz gyönyörû énekeseket hozott magával. És másfél óra igazi Jamaica után is tudott meglepetést okozni! Még korábban a mellettem lévõ lány mutatta, hogy milyen gagyi, hogy az elsõ sorban egy hatalmas Bob Marley zászlót lengetnek, elvégre ez nem egy Bob Marley koncert. Szerintem nem volt „gagyi”, elvégre mégis csak õ ismertette meg ezt a stílust az egész a világgal. Szóval a végén, a nagy hajrá után, mikor már a technikusok pakoltak, na akkor, akkor visszajött Otto teljesen egyedül, leült az egyik hangfalra, és elénekelte a Songs of Freedom-ot (Marley-tól). Szép volt – könnyfakasztóan (bár fotós kollegám talált egy lányt, aki már a legelsõ dalnál hisztérikus sírásba kezdett).
A régi (régen) sztár B-52s vissza robbanni igyekszik, engem nem tudtak magukkal rántani.

Na, mennem kell, mindjárt kezdõdik Sergent Garcia (ha…), és elõtte még a sátrunkat is össze kell pakolni.

(Az elõbb kint voltam, több helyen is bemondták, hogy ha ideér, és amikor a legjobban szakad, és csapkodnak a villámok, és kobakjainkon kopog a jég, akkor ne menjünk fák alá, és semmilyen ideiglenesen felhúzott épületbe – vagyis sehova – se, hanem mindenki maradjon nyílt területen…)

Balaton Sound I.

2008-07-12T21:33:00.000-07:00

- nulladik nap, jó és rossz közé szorítva -

Fotó: Szabó Tamás

„Megjöttünk. Az egyszerûség, és annak kedvéért, hogy még 25 percig hajlandóak itt lenni a (4x2m) sajtókonténerben, jó és rossz dolgok sorolására vagyok kénytelen szorítkozni” – jelenti kiküldött tudósítónk a zamárdiban zajló fesztiválról.

Jó, hogy könnyen bejutottunk, rossz hogy sokan kint ragadtak, mintha helyszínen vásárolható jegyek nem is lettek volna. Jó, hogy van VIP sátorhely és mosdó. Rossz, hogy negyvenöt percig kerestük. Egészen hihetetlen, hogy délután ötkor (kapunyitás után 5 teljes órával) milyen (mélységes) szinten tájékozatlan minden fesztiválon dolgozó. Elõször „cumó” nélkül jöttünk be és sétáltunk el a fesztivál területének egyik végébe, ahol a (nap hõse) biztonsági õrtõl (is) megkérdeztük, hogy vannak-e VIP sátorhelyek. Nem tudta. Utána elgyalogoltunk a másik végébe, ahol a nagy („mindenkinek”) camping van, ott érdeklõdtünk tovább ez ügyben jegyellenõröktõl, sajtós kollegáktól, csapos lánytól, még egészségügyi dolgozótól is, de senki sem adott választ. Mire teljesen feladtuk, kifele menet belebotlottunk az információs standba, ahol egy kedves lány útba igazított minket. Nagyjából oda mutatott, ahol a már említett – nap hõse – úriember nem tudott felvilágosítást adni. Pedig bárhonnan is nézem, õ azért felel ott, hogy oda (a VIP campingbe) csak az illetékes személyeket engedje be. Sebaj, végül is jó, hogy a kedves lány végül tudott segíteni.

Rossz, hogy a „És a sajtókonténer?” kérdésre, „Na, arról viszont fingom sincs!” felkiáltással, és egy kedves mosollyal feleltek. De hát „majdcsak!” – gondoltuk. Felvertük a sátrat, körbejártunk, fotóztunk ezt-azt, és már fel is kerekedtünk, hogy „na majd akkor most!”, megkeressük a konténert. Bõvítettük a sort nagy kopasz Security pólóssal, fölényes szervezõvel, színpadfelelõssel, és õk készségesen el is küldtek minket négy különbözõ helyre. A lényeg (még 8 percem van), hogy végül megtaláltuk, és ez jó. Kevésbé az, hogy a fesztivál minden jel szerint nem támogatja a helyi tudósításokat, mivel a konténer pici, négy gép jut soktucat médiamunkatársra, levegõtlen (és kõ – visszaköszönni sem fárad - paraszt benne mindenki). Pedig net csak itt van, de majd a vasárnapi cikket máshol írom meg, mert az szimpatikus (jó), hogy rengeteg kiülõs, kifekvõs, belesüppedõs helyet találni.

Az is nagyon jó még, hogy a lányok szépek. A lányok bikiniben szépek. Annyira nagyon mesélnék a bikiniben szép lányokról, de sajnos be kell fejeznem. Ez rossz. Rossz, hogy nem írhattam ennél jobb cikket. Például az is nagyon rossz, hogy mögöttem fennhangon fûzik az 5 perc múlva konténert záró – vissza sem köszönõ – csajszit.

Multi pack, azaz három az egyben

2008-07-09T20:55:00.000-07:00

- Hancock, Kung fu Panda, Wanted -

Kíváncsiak voltunk mostanában mit állít Hollywood a porondra, így az elmúlt két hétben, a pókerversenyek elõtt beillesztettünk egy-egy mozit is. Szomorú, de ezzel gyakorlatilag kivégeztük a Balaton Plaza teljes filmkínálatát. És mi az, ami a hármat összeköti? Az elhibázott, élményrontó, elkedvetlenítõ szinkron.

A szinkron régóta személyes fiaskóm. Most komolyan, ennyire nagyon ódzkodunk attól, hogy olvassunk? Félredobjuk az eredetiséget, azért hogy minden erõfeszítés nélkül bambulhassunk magunk elé? Persze, a felirat is fordítás, és az is lehet hibás, de azt nem determinálja, hogy mennyi ideig mozog a száj, meddig van ott a kamera, satöbbi. És esetleg van egy jó színész, aki belerak mindent egy elsóhajtott mondatba, vagy egy elcsukló hangba, amit aztán simán tönkrevághat a magyarhang. Örülnék neki, ha a tévében minden külföldi film feliratosan menne, de 1150 Ft-ért egyenesen el is várnám. Utoljára tizenkét évesen mondtam szüleimnek, hogy ne a „betûset”, mivel akkor még nehezen kötöttem össze a képet a szöveggel – természetesen a pandásnak szinkronosnak is kell lennie, mert gyerekfilm (pedig vannak ám hangjai!)

A három film közül a Wanted veszi leginkább komolyan magát, és furcsa módon, neki van a legkevesebb alapja ehhez. Valójában nem tudom, hogy kiknek ajánlhatnám ezt a filmet. Igazán buta, a realitás talaján egy pillanatig sem mozgó akciófilm. Kanyarban lövik a golyókat, de azokat rendszeresen semlegesítik egy másik szintén kanyarban lõtt golyóval, van még mátrixos ugrás háztetõkrõl, lassított képen elmondott normál idejû "sajnálom haver, hogy most fejbe lõlek", aztán sorsféle szövõszék, és csak nekünk: IC vonatot lazán lehagyó Zsiguli is. Angelina leharcolt, gyilkosan szexis, szexisen gyilkos jelenléte erõs, ahogy talán Morgan Freeman is áll a talpán, de csak érte nem nézünk filmet, és Jolie-t is "lerendezhetjük" tíz másodpercben.
A szinkron már az elején összetört. Jolie megkapta Julia Roberts megszokott bárgyú hangját, ami még nem akkora baj, de a fõszereplõ James McAvoy a pókemberbõl jól ismert Tobey Macuire magyarhangján szólal meg, ami egybõl eszembe juttatta a sorozat harmadik részét, ami fõszereplõvel, és mindennel együtt annyira alja, hogy hetekig nem tudtam feldolgozni, mit okádott ki magából az "elit" filmipar. Innen könnyen jött a párhuzam, ráadásul a sok "fuck"-ot sikerült baszkira fordítani, így ez a megint csak rettentõ markáns színész folyton baszkizott, ami aztán már tényleg nem lendített semerre se.

Egyébként a fordulatosnak (kanyarulatosnak) mondott történet is több helyen totál elhibázott, ráadásul hozott magával egy alulmúlhatatlan (még Seagal is jobb volt) vonatos jelenetet is. Ha mindez nem lett volna elég, a film végére - miután többször is le lett ócsárolva, nullázva a nézõk élete - kiforrott a mondanivaló is: hagyd ott a szar társadalomban élt mindennapjaid, fogj végre pisztolyt, és ölj embereket. Utolsó másodpercekben még a kamerába is belenéz a nagyfiú: Ölj embereket!

Ennél a Hancock egyszerûen csak "tedd jobbá a világot" üzenete - legyél marketinges, cégvezetõ, vagy akár szuperhõs - mégis csak elõrébb mutató. Itt már se a film, se Will Smith nem veszi komolyan magát. Sõt, lazán veszi magát. Ettõl aztán egyszerûen csak szórakoztatóvá válik. Egyáltalán nem akartak többet belegyömöszölni, mint ami elfért benne, és ez szimpatikus. Will-nek egyébként sem ártott egy ilyen, az I’m Legend komoly (és remekül végigvitt) alakítása után. Tudom ajánlani, nem kihagyhatatlan, de könnyed másfél óra.
(Tovább mennék, de ugye a szinkron, ezt most már végig kell vinni. Hát itt is rontott az élményen. Az egyik kulcsszó a „jackass”, kizárólag erre pöccen be az apatikus Hancock. Ez „bunkó” lett – hát nem tudom, ha nekem azt mondják bunkó, még azért nem jutna eszembe lebontani mondjuk egy házat. A másik sokszor elmondott „szép munka volt” (Good job.) sem érte el igazi hatását.)

A Panda viszont teljesen cukor. Kölköknek legédesebb - Micimackót nagyívben, innentõl kizárólag panda plüss. Gyermeklelkû felnõtteknek egy újabb élvezhetõ mese, egyedi grafikával, az örökzöld csak magadban kell hinned sugallatával a középpontban. (Szinkront itt tényleg felesleges említeni.) De szerintem a kemény szívû, könyörtelen típusúak is inkább ezt nézzék, Wanted helyett, hátha lágyít rajtuk egy pindurkát.

Szolgálunk és Védünk

2008-06-30T20:49:00.000-07:00

- de hol és miért? -

Hogy milyen a közbiztonság Veszprémben, hány utcai pad, sörösüveg, orrcsont törik az utcán, mennyien mennyit rúgnak a földön nagy átlagban, mindenki tippelje meg maga kedvére. A következõ két történet egy embertõl szól annak tanulságára, hogy hol és mikor számíthatunk rendõreink segítõ jobbjaira.

Most a mennyien mennyit az érdekes. Hatan kettõt. Igen, szóval van egy – egyébként teljesen jámbor, mosolygós arcú, jobb napjain 70 kilós – barátom, aki nemrég egy kellemesen hosszúra nyúlt italozás után tartott hazafelé egyik – hozzá hasonló „légynek se” kaliberû – cimborájával a Lenin ligeten keresztül. Ott megállította õket pár finoman napbarnított fiatalember, dohányterméket és hozzávaló tüzet kérve. Kaptak, de az öngyújtót egyikük földhöz vágta. Tartalék tûz nem volt, õk nem tudták elszívni cigarettájukat, így hát sértõdöttségük erõszakba fordult. A vége kórház, alkarcsontrepedés, arczúzódás, miegymás.

A dologhoz hozzátartozik, hogy pár nappal késõbb más ismerõseim ugyanezt az utat választották, de akkor fordultak a számok, az ott várakozók mindössze ketten, az arra járók lényegesen többen voltak. A daliás duó (a kapott cigi meggyújtása után) mégis felajánlotta a verekedés vidám opcióját, méghozzá „akár kettõ is jöhet egyre” felállásban. A kellemesnek ígérkezõ lehetõséggel mégsem élt senki, így elmaradt a további móka, illetõleg hát kacagás.

De visszatérve kevésbé szerencsés jámbor barátomhoz, õ hetekkel késõbb – tanulva a korábbiból – a liget izgalmai helyett Tamás-bátya kunyhójába tért be józanító falatokért. A vele lévõk közül egyikük biciklivel volt, így õ elkérte, azt mondván, hogy évek óta nem ült cangán, és addig tekerne párat, míg a másik befejezi dupla-hamburgere eszegetését. Mondván, vicces lesz. Tekert is párat, de a mellette megálló rendõrök nagyokat villantva jelezték, hogy ez azért mégsem így mûködik – mondván, ez nem annyira vicces. Szonda, csekk, jobb kézzel kövér nullák firkantása. A vége huszonötezer.

Hát ennyi. Néha tényleg az az érzésem, hogy jobban foglalkoztatja õket a pénz beszedése, minthogy mi biztonságban tudhassuk magunkat. Persze ezzel könnyû vitatkozni. Engem is büntettek már meg ott, ahol napi kétszáz ember átmegy a fõúton, és arra is rá lehet fogni, hogy az én testi épségemért történt. Vagy itt van ez a „nem lehet az utcán inni” törvény – hoppá!, kész aranybányát csináltunk Veszprémbõl! Ennyi az egész, mert én ugyanott megyek át egyik oldalról a másikra, ahogyan inni is ugyanúgy isznak. Csak esetleg eldugottabb helyeken, példának okáért a Lenin ligetben – rendõrök elõl megbújva, de más kockázatokkal számolva.

Írni kell

2008-06-23T20:40:00.000-07:00

- reflektálás névadóra, médiára és másra is -

Azt e-mailezte Szaksz (õ a felelõs szerkesztõ), hogy írni kell. Bõven két óra múlt, bõven aludnék, de írni kell. Muszáj – ezt is e-mailezte, hogy „keddre muszáj”. Mondjuk az írás egyébként is ilyen…, ilyen „kell és muszáj”-féle dolog.

Hovatovább, úgy volt ez közelebbrõl, hogy én elvállaltam a VMK Pszichológiai Mûhelyének Vizsga, vizsgadrukk-félelmek, szorongások címen futó csütörtöki elõadását. A helyszínen megjelent két lány meg én. A két lánynak – szegénykéimnek – véletlenül van némi közük is hozzám. (Az is lehet, hogy én hívtam oda õket, hogy majd milyen jó is lesz ez…) Aztán beszélgettünk mi hárman ott Dr. Török Kálmánné pszichológussal, de sajnos nem annyira érdemben, mint az várható lett volna – és sajnos nem ez az egyetlen oka, hogy semmi értelme nem lenne egész cikket ügyködni belõle.

És akkor ezt leveleztem a Szaksznak, hogy ez nem fog menni, és egyébként sem nagyon tudok mit csinálni, mert vizsgázom sokat, és satöbbi. De Szaksz (A Szaksz, az nekem olyan fõnök-szerû.) erre azt válaszolta (Mondjuk nekem még sosem volt fõnököm.), hogy elvállaltam ezt keddre (Ezt a tényt valóban elég körülményes lenne megkerülni.), és õ sem tud mit csinálni (Szóval õ nem egy olyan jótündér típus, aki csak úgy megold ilyen problémákat csettintésre.), nem fog más írni helyettem, nekem kell (De azért õ szimpatikus elsõ fõnök ám. Csak hát nem jótündér, hanem fõnök. Ez ilyen.).

Igen, tehát ebbõl lett ez a faramuci helyzet, hogy muszáj írni – tulajdonképpen bármirõl. Én – aki azért szereti megkerülni a nehézségeket, ott ahol, és amikor csak lehet – gondoltam rá, hogy majd könnyedén riposztozok egy régi írással, megmondom, hogy legyen Hét szája, és akkor kész is. Illetve volt még egy „kik, kiket és miért vernek agyon a Lenin-ligetben” témám, de sajnos egyelõre még nem sikerült utolérni a kiket kérdõszó mezsgyéjébe szervesen beletartozó ismerõseimet. Így maradt volna az eredeti… elegánsan mondva: nem túl munkaigényes megoldás; de aztán Index-olvasgatás közben új irányt kellett vennem.

Mármint a nagy Index olvasgatása közben. Azt hiszem, névadónk, de kétségtelen, hogy minden látogatónknak eszébe jut a párhuzam. De jó is ez így, mert „õk” teljesen jól csinálják. (Kiválóan mutatja ezt már például az is, hogy csak a felsõ reklámhely bérlésének napidíja nagyjából négymillió forint.) Mióta itt dolgozom, legalább reggel és este olvasom, hogy megalapozza az elvárható naprakészséget. És tényleg, alig szoktam fennakadni melléfogásokon.

Viszont – többek között – a Velvet is partnerük, ezért annak vezetõ hírei is megjelennek a fõlapon, és õk aztán igazán képesek nagyokat alkotni! Szívesen töltik fel például a rendelkezésükre álló helyüket nõi mellekkel. Persze, nekem nem kell magyarázni, mert: nagy, kicsi, szilikon, mindegy, odakattintok. Engem csakugyan könnyû megvezetni. De ha ez nem válna be az olvasók egy bizonyos körénél, a biztonság kedvéért kipakolnak minden mást is: féllábú nõt, összeégett testû kisdedet, arctalan nénit – mindent. Aztán õk büszkélkedhetnek a teljesen legalja feljelentõ rovattal is. Ez még mindig nem akasztana ki, de amit ma, hát az…

Van, hogy néha háborognom kell. Mindenkinek jól esik néha háborogni. Van egy léc, ami ha ledõl, akkor háborogni kell. Nem meglepõ, hogy általában a média borít, mert elég élesen képes kontúrozni azt, hogy hol is tart a világ. Bár ezt a személyes kis blogomon szoktam elintézni, de ott nemrég dühöngtem (hogy Angelina Jolie ikreinek fotói ugyan miért érnek már 12 millió dollárt), és különben is, éppen muszáj volt írnom valamirõl.

Már a McDonald’s cikk is eléggé birizgálta ezt a határt, mert hogyan lehet két órát sorban állni két mûanyag hamburgerért? Hát még kétszer végigállni?! Pedig maga az ötlet kedves, hogy húsz évvel ezelõtti árakon dobáljuk a Bigi-szendvicset, de aztán még jött egy videó is róla, ami pontosan bemutatja, hogy hol is van az az említett hol.

De természetesen a Velvet volt az, ami csuklóból lepöccintette józan eszem és vérmérsékletem tartódeszkáját. Ott minden vasárnap megválasztják az aktuális (…) hírességek közül a hét looserjét. Ezt eddig nem követtem, de ma elolvastam, mert az volt a cím alatt, hogy Albert Györgyi álterhes, Geronazzo Mária meg pornóra fizet. Hát eleve, mi az hogy álterhes? Geronazzo – akinek egyébként is eléggé elferdült a szépérzéke – meg tényleg hülye, hogy még fizet is egymilliót, azért hogy tíz srác végigszaladjon rajta. Ezzel szemben jelölték Kis Juditot (Groovehouse Judy) is, azért, mert milyen ócska dolog, hogy most „az arcáról fogunk beszélni két évig”. Ehhez hasonló utalásokkal bírálják rendszerint a bulvárlapokat, holott semmiben sem különbek. Juditra amúgy meg azért lehet szavazni, mert plasztikai sebésze figyelmeztette a napokban, hogy mivel eltelt tíz év az utolsó mûtétek óta, ezért félõ, hogy egy rossz mozdulattal szétnyílhat az arca.

Hát nem tudom, nekem nem pont az ugrik be elsõre, hogy „mennyire looser”! Ahogy arról sem, hogy õ képes volt felállni, sõt, színpadra visszaállni egy olyan baleset után, amiben szétroncsolódott az egész teste. Többek között az arca, a válla, a csípõcsontjai, a bordáinak fele (amik kilyukasztották a tüdejét is), de még lehetne sorolni. Most újra át kell esnie egy mûtétsorozaton – és hoppá!, mekkora looser! Nem értem, ha kivételesen van olyan közismert személyiségünk, aki csinált valami értékelhetõt is, vagy ne adj isten tiszteletreméltót, akkor azt is azonnal le kell rántani a többi közé? Ez szánalmas húzás.

Persze mindenki olyan, amilyen. Mi is. Néha változunk aprókat, talán egyszer itt hagyjuk végre ezt az enyhén szólva is ódivatú külsõt, de akkor is, maradunk olyanok, amilyenek. Bár egy-két cikk lehetne sokkal következetesebb vagy célirányosabb, de bízom benne, hogy sosem kell majd McDonald’s elõtt sorban állnunk, és oda sem kell süllyednünk, ahova sosem lenne szabad. Szaksz is marad, ilyen nem jótündér – és a többiek is. Tovább írunk Nektek, Önöknek. Mert írni kell…

Sarokba szorítva

2008-05-28T16:33:00.000-07:00

- Táncfesztivál zárónap, összefoglaló -

Picit úgy érzem magam, mintha medvecsapdák között kezdenék szökdécselésbe. Ladányi Andreát lehordani? Szervezést kritizálni? Hiányosságokat sorolni? Mondhatom én, hogy a jó szándék vezet, a jövõbe vetett hit, de aki támadni akar, az most talál felületet. Az most könnyedén. Mert ki vagyok én, hogy arról beszéljek, hogy hogyan is kéne ezt? Hogy Ladányi elõadást föld alá?

Így szorítom sarokba magamat. (Szerencsére ez egy olyan hely, ahol ha ezt teszem, akkor sem fog vissza senki.)

A szombati zárónapot a Duna Táncmûhely Fosszílliák címû darabjával kezdtem. Kellemetlenül kevesen ültünk a VMK színháztermében. Nem értettem – talán elfáradt a közönség? Vagy úgy gondolták, hogy az elõzõ napot nehéz lenne felülmúlni? (Amivel egyébként abszolút egyetértek.) Az okos hozzáértõk – vittem õket ezúttal is – véleménye szerint olyan összedobott, „mindenbõl egy kicsi” elõadás volt. Valóban, volt benne olasz, francia, latin zene, mindenféle tánc, fényjáték, videó kamera, pillanatképek vásznon; emellett négy korban láthatóan elkülönülõ nõi, és egy temperamentumos férfi táncos. A négy nõ sajátos stílusa, és sajátos nõiessége személyes olvasatomban egyetlen asszony életének pillanatképeiként jelentek meg – a férfival, aki végigtáncoltatja õt fiatalságától öreg éveiig. Kellemesen unatkoztam.

A jegyszedõknél egy ismerõsöm próbálkozott azzal, hogy õ színháztöris hallgató, és ha esetleg lesz szabad hely, esetleg akkor õ… satöbbi. Én biztos voltam benne, hogy teltház lesz, elvégre Ladányi, záró elõadás, díjkiosztó, finálé… satöbbi. Ehhez képest a Sédben – ismerõssel együtt – is legfeljebb „félház” volt. A zsûrinek és szervezõknek fenntartott foglalt jelzéssel címkézett székek is üresen maradtak.

A héten többször is beszélgettem barátaimmal arról, hogy a közönség (közönség alatt egy kalap alá véve mindenkit) mennyire hajlamos tökéletességet feltételezni a színdarabokban (vagy bármilyen más alkotásban). Így például, ha nem ért egy elõadást, akkor elõször inkább arra gondol, hogy õ közelített rosszul, õ nem figyelt, õ a kevés hozzá. Pedig.

Hát tessék: az L. A. Dance Company estjének elsõ felébõl, vagyis az Aino és a szívekbõl egyetlen mozzanatot sem értettem. Hétfõn olvashattak itt róla egy „pokolbéli asszociációt” kollegámtól (amibõl egyébként kimaradt a szubjektív véleménye). Kétségtelenül érdekesebb és távolabbra mutató megközelítés az övé, mint amire én jutottam. Én – mivel ha már méltán elismert Ladányi – nem akartam befolyásoltatni magamat, nem olvastam el, hogy mit említ róla a prospektus. Utólag persze megnéztem. Rövid, idézhetem: „Az elõadás viszonyok nyitottságát mutatja be a mai társadalom erkölcsi rendszerében. A férfi-nõ, mint erkölcsi modell, a nemi másság viszonya, kapcsolatainak titkos üzeneteit adja át tánc formában.” Kövezzetek meg, nem értem! Hogy ez az arcot eltakaró fekete boszorkányparókából vagy az alsógatyák tapicskolásából derült-e ki – nem tudom. Mindegy.

A második rész címe egyszerûen csak BL (Borlai Gergõ dobos és a mûvésznõ vezetéknevére utaló betûk). Itt már értettem, hogy kapcsolat, hogy táncos és zenész, ütõ- és lábpergés; viszont teljesen öncélúnak, a közönséget végletekig kihasználónak éreztem (Balra tõlem három idõsebb barátnõ konkrétan agonizált. Sóhajtoztak, fújtattak, keresték a kiutat, de felállni azért mégsem akartak.). Itt-ott mintha már szándékosan untatott volna, egyébként táncolni is elég ritkán volt hangulata Ladányinak – talán belefáradt mostanra. Már így laikusan, de – a teljesség kedvéért – például egy a témában sokkal kompetensebb kritika szerint ez nem egészen így van. Ebben afféle jelzõket olvashatunk, mint „erotikus ritmusdiktátornõ”, „muzikális domina”, illetve a színpadon egyenesen „kannibalizmus” jelenik meg. De ezek csak kiragadott szavak, kontrasztállítás végett. Egyébként nagyon szép, kerek kritika – olyan tökéletességet feltételez, hogy szinte már én is elhiszem, hogy valami nagyszerû történt akkor és ott, csak én voltam mondjuk éppen rossz hangulatomban.

Utána olyasmiket hallottam, hogy „hát igen, de izgalmas kísérlet”, „újító”, „szabad asszociációknak ad utat”, stb. Hát persze, de ha mondjuk, én kísérleteznék ilyennel, akkor senki sem nézné végig. És legalább ennyire szabadon tudok asszociálni egy reggeli fogmosáson is. Szerintem ez mind csak a nevének szólt. De valószínûleg én vettem rossz irányt, majd egy életre megjegyzem: Ladányiról jót vagy semmit.

A duó meghajlása és a taps után az ajtóban megjelent meglepetésképpen a zsûri, a szervezõk, a fotósok, és egy-két elõadó is. A színpad lábánál, a nézõk elõtt, valahogy ott, sarokba szorulva készültek megtartani az ünnepélyesnek beharangozott díjkiosztót. Két rövid zárógondolat után (amiben egyébként most is jelentõs helyet kaptak a Petõfi-konfliktusra utaló célozgatások) összesen nyolc díjat osztottak ki. A fotósok díját a Frenák Pál Társulat tehetséges szólistája, Várnagy Kristóf kapta. A fotósok közül idén Gáspár Gábor részesült elismerésben. A közönség elsöprõ többséggel a Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciójára szavazott. A legjobb koreográfiáért járó díjat a Karaván címû elõadás mögött álló Hámor József vehette át. Különdíjjal Lõrinszky Attila és Farkas Zoltán Batyu közös szereplését tüntették ki. A két fõdíj: Bozsik Yvette – Lélektánc és Szabó Réka Társulat – Buddha szomorú. Jancsó Miklós zsûrielnök különdíja a sokadszorra elismert Ladányi Andreáé.

Az esemény ünnepélyességét rontotta a „színpadtalanságon” túl, hogy a díjak egy érezhetõen „mindenki kapjon valamit” szisztémán mozogtak. Továbbá, hogy az érdekeltek elõre tudták az eredményt, mert csak azok jöttek el, akik kaptak valamit, illetve olyan is volt, aki elõre megbeszélte, hogy ki veszi át helyette (ez persze nyilván sokaknak hálás idõspórolást jelentett). A zsûri távolléte az utolsó elõadásról is furán adta ki magát – mert honnan sejthetné a nézõ, hogy õk esetleg már a fotóspróbán végignézték?

A nap befejezése az alig órás fogadás, amin amúgy is éppen csak volt valaki, ráadásul három egyetemista jóbarát távozott utoljára. Viszont kétségtelen haszna, hogy hármójuknak sikerült felvenni a – többek között médiáért és ifjúsági kapcsolatokért felelõs szervezõ hölggyel – kontaktot az eredményes jövõbeni együttmûködés reményében. Mert ha már ennyi színház és magyar szak van az egyetemen, akkor miért ne lehetne diákzsûri vagy egyetemi különszám a kritikusoknak készülõk cikkeivel? Vagy a képzõmûvész fiatalok miért ne dekorálhatnák a helyszíneket? Például.

Bár az én álmom az, hogy a Tánc Fesztiváljából igazi fesztivál lesz! Múlt héten nem volt fesztivál. Csak nagyszerû vendégelõadások sorozata, egy mellesleg versenyhelyzetben. Nem voltak szakmai fórumok, közönségtalálkozók, még egy kocsma sem, ahova összegyûlhettünk volna megbeszélni a látottakat, a nagy élményeket. Nem voltak kísérõrendezvények (a nagyon is jó fotóskiállítást leszámítva).

De miért ne lehetne ez igazi fesztivál? Ha feltételezzük, hogy közel annyi ember táncol, és közel annyi embert érdekel a tánc, mint a zene, a zenélés, akkor miért ne lehetne ez akár egy Utcazene? Vagy legalább közel egy Utcazene. Miért ne lehetne amatõr vonalat indítani a sokféle utcatáncból? A Co.ffein Projects falakon kívül talált színpadot, élénk színt hozva ezzel az öt napba (Sajnáltam, hogy nem kaptak díjat.). Vagy tovább bõvíteni, és esetleg belevenni zsonglõröket? Annyi cirkusztársulat van csak Veszprém megyében! És azoknak a fiataloknak tényleg csak szólni kellene…

Hát ezt talán nem jövõre, de mondjuk egyszer! Hm? Nem lehetne ez egy igazi fesztivál? Nem lehetne országos? Nem lehetne olyan híre, hogy mindenhonnan jöjjenek, mert ez Magyarországon a tánc hete? Nem lehetne az, hogy ne minden megszólalásban azon kelljen zsörtölõdni, hogy a Petõfi vezérkara nem tartotta ezt elég színvonalasnak, hogy ott legyen, hanem hogy õk könyörögjenek, hogy belépjen oda egyáltalán?

Mennono

2008-05-24T17:28:00.000-07:00

- Frenák Pál koreográfiája Várnagy Kristóf elõadásában -

Jó újságíró nem késik. Ott van korábban. Beül, rákészül, satöbbi. Nem? De. Be kell fogadnia, átszûrnie magán, aztán kieresztenie – megosztania. Csúnya dolog (akkor is, ha a mai cikket reggelig írtam), hogy öt perc késéssel érkeztünk a Tûztorony udvarába…

Ideértünk. Izgalmas helyszín. Az ismerõsök a várfalon ülnek, jó lenne odamenni, de nem akarunk zavarni, inkább közel a fûre. Kuporodjunk a fûre, jó lesz onnan nézni. Ezt a várfalas, füves hangulatot, majd tuti beleírom! Egyébként ezen a fesztiválón furán pontosan lép fel mindenki! Ez a srác is elkezdte ötkor – pedig bíztam benne, hogy nem fogja. Kék úszósapka, úszószemüveg, fürdõgatya. Érdekes… Hm, szeretnék ilyen pocakot! Vagyis hát hasat, pocak helyett! De tényleg, nem kicsit van kidolgozva a srác teste. A mozdulatai is szépek. Biztos jó lesz ez.

Ez alapvetõen egy benti darab, de izgalmas, hogy a napsütés adja a fényeket. A beöltözés folyamata is elég látványos. Magára csatolja azt a kék izét. Most magára csavarja. Hm, olyan, mintha vízbe csobbant volna. Ez lehetne a címe! Csobbanás, vagy ilyesmi. Biztos jó lesz ez. Nézzük.

Nézzük mi lesz. Hm, most kilép az összecsavart anyagból, leveszi a sapkáját és meghajol. Hm, most ugye nincs vége? Tíz perces volt? Még a fényképezõm sem vettem elõ. Mindegy, majd Magyar Orsolya barátnõmtõl kérek képeket – fotózott, láttam.

De hogy…, hogy lesz ebbõl cikk?!

(Frenákról kellett volna írnom, és például nem a Szegedi Kortársról. Arról más ír. Pedig abban elképesztõen sok minden volt. Néha nem is értettem, hogyan fér ennyi… Mondom: ha tánc kell, ha ízig-vérig tánc, akkor ezt keressétek (mondjuk A Zöld Szalon címû darabot). Nem mellesleg olyan fináléja volt, hogy konkrétan beletiporta a fejem a betonba. Konkrétan életem fináléja. Nagyzolás nélkül. – Itt írok a legnagyobb közönségnek, ezért nem bírtam ki, hogy ezt ne jegyezzem meg egy zárójelben. De ha lesz nagyobb, akkor majd nekik is elmesélem.)

A Hold ideje

2008-05-23T17:16:00.000-07:00

- a Tranzdanz Magenta címû elõadása a Tánc Fesztiválján -

Négy nagy öreg tisztelettel, alázattal – verítékes tisztelettel és alázattal – illesztett olyan mozaikdarabkát a Táncfesztivál képébe, ami nélkül nem lehetett volna teljes, kerek egész. És nagy szívvel is… – hatalmas nagy szívvel kerekítettek.

Bozsik Yvette lélektánca mintha nem mindig találta volna a VMK színpadát az esti elõadáson. Mintha néha leborult volna róla; néha kicsúszott a kezei közül az, amit nagy nehezen megmarkolt. Ehhez képest a Dubniczay-ház apró kiállítótermében könnyedén, rutinos pontossággal emeltek minket sziklaszilárd, megrendíthetetlen deszkákra.

Mivel két (szándékosan) elkülönülõ részbõl állt az elõadás, ezért én is így kezelem õket.

Patyolatfehér fellépõ cipõ, fehér gatya, õszes haj – és egy hatalmas nagybõgõ a fekete ingujjakból kilógó kezekben. Egy aggodalmas sóhaj, fújtatás, mikor végignéz rajtunk. Mi közel ültünk a földre tett kispárnákon, mások székeken. Azt hiszem, egy pillanatra megijedt, de a következõben már belékapaszkodott társába, és játszani kezdett rajta. Bár a „társába” nem teljesen pontos. Amúgy a „belékapaszkodott” sem. Hovatovább a „játszani” sem! – Ugyanis (lehunyt szemeik mögött) táncolni kezdtek. Úgy szorította mellkasához, mint a legjobb cimborát, úgy ölelte, mint élete legvadabb szeretõjét, úgy állt ott, mint a bajtárs mellett, akire bármikor rábízná épségét. Hirtelen tökéletes biztonságban érezte magát, és észrevehetõen megindult valami boldogságféle a testében. Csurgott a kezeitõl egész a mellkasa belsejéig. Mert újra táncra perdülhettek – a Nagybõgõ és õ.

Éjfekete cipõ, fekete gatya, és egy egészen különös hangszer a fehérbe burkolt kezek szorításában. Társultak. Társultak táncban, barátságban, bajtársias harcban és örömben is.

Farkas Zoltán Batyu és Lõrinszky Attila nem csak színekben egészítették ki egymást. Izgalmas volt látni a táncot. Aztán Batyu (fehér ing) a hangszere (Wiki megsúgja) nélkül is táncolt – Palóc táncot.

De már egyébként is túl sokat írok, úgyis az a lényeg, hogy õk ott mindannyian boldogok voltak, és mi is mindannyian azok voltunk.

Az est második fele nem volt ilyen egyszerûen befogadható, ilyen egyszerûen elementárisan ható. Dresch Mihály fúvóshangszereket szólaltatott, míg Kovács Gerzson Péter… táncolt – azt hiszem, legalábbis. Tény, hogy hatalmas színpadi jelenléte van, de nehezen tudtam elvonatkoztatni attól, hogy egy nagyon ijesztõ, nagyon bajuszos, nagyon zselés hajú bácsi rettentõ ijesztõ arcokat vág, és közben még elképesztõ nyakatekert mozdulatokat is csinál. Az okosok (vittem õket elõrelátóan) azt mondták, hogy ez egy ilyen izolációs technika, aminek lényege, hogy a mozdulat elindul valahol, egy gyújtópontban, és akadály nélkül végigszalad az egész testen. Ez érdekes is, de valahol nekem ott veszett el, hogy ritkán éreztem a kapcsolatot zene és mozdulat között, hiába állt egymás mellett a két mûvész. És az sem volt mindig eldönthetõ, hogy nagyon komoly akar-e lenni, vagy már inkább humoros.

Ettõl (tõlem) függetlenül a levezetõ sörözés (cikkírás elõtti kávézás) közben kiderült, hogy aki mégis befogadta, annak nagyon markánsan hatott.

Ezt kelõ nappal együtt írtam, és közben azon gondolkodtam, hogy mi lenne az az érzékletes kép, ami zárhatja a nyitógondolatot, ami méltón kerekíthet. És pont ebben láttam meg, hogy a Hold sápadt arca eltûnt, és jön helyére a tûzön követelõ Nap. Jön, és színpadot követel. És mindent akar. De az a méltóság, az a nyugalom nem az övé. Az a Holdvilágos éjszakáé.

Nem magyarázom.

Cloverfield

2008-05-08T20:26:00.000-07:00

- szokatlan kitérõvel -

Egy kedves barátom írt errõl (nem itt, máshol) egy ajánlót még február közepén. Mégis csak nagyjából két hete botlottam elõször bele – Hemó mozimûsor, ugye. Ja, a barátom, aki írt róla, eléggé nyomatékosan zárt, így: „Nem melegen ajánlott. Kötelezõ.”

Nem akarok a filmrõl sokat – mert tényleg simán kötelezõ. Sõt, nem csak hogy nem akarok róla sokat, de máris eltérek tõle, mert éppen most érzem megfelelõnek az alkalmat, hogy hangot (vagy hát felületet) adhassak kételyeimnek, értetlenkedésemnek. Miért van az, hogy a Hemóba nem jönnek az emberek? Most komolyan! Mert a pláza? Mert az annyival jobb?!

Elmesélem az utolsó élményeimet a két mozihoz kötõdõen (innen jön a párhuzam). A Plázában láttam a 10.000 B.C. címû fantasztikumot. A film annyira legalja, hogy lehordani sem volt kedvem. Egy-két szép kép, semmi több. Mármint, ezen a dicsérhetõ oldalon ez az egyetlen mondat. A másikon, a kritikus, a negatívumokat soroló, a hibákra fókuszáló oldalon cinizmustól pöffeszkedõ végeláthatatlan sorok vagy oldalak (is lennének, ha hajlandó lennék megírni) – hatalmas melléfogások minden elképzelhetõ filmes szinten. Ehhez képest 130 milliárd dollár volt belegyömöszölve, és mindezek mellett természetesen kasszasiker, sokszorosát visszahozta. Hollywood.

A Cloverfield mindössze 30 millió dollárból készült el. Pedig ez igazi szörnyfilm! Godzilla és King-Kong tappancs nyomait követve jár-kel egy hatalmas szörny a felhõkarcolók között, és rohadtul romba dönt mindent! Újabb monumentális, katasztrófa, fantasztikus, sci-fi, akciófilm… is lehetne, de nem az. A rendezõ – a sikeres The Blair Witch Projecthez hasonlóan – „talál” egy kazettát, és ezt mutatja meg nekünk. A kazetta anyaga egy digitális kamerával lett felvéve egy búcsúztató-házibuli kapcsán. Csak közben megremeg a föld, lángba borul a város, és hovatovább, leszakad a Szabadság-szobor feje is.

És ez – a kézi-kamerázás – egy pillanatig sem válik erõltetetté. Inkább odaszögez, és nem is nagyon ereszt el. Annyira közel hozza, annyira életszerûvé teszi, hogy nem is filmet nézel, nem is vagy (lehetsz) benne biztos, hogy egy biztonságos székben ülsz, mozdulni sem nagyon mersz…, akarsz, akarnál. És nem csak ettõl lesz hihetetlenül közeli. Mert nem annyira az a lényeges, hogy valami eltüntet egy várost – hanem hogy én ezt hogyan úszom meg élve?! Nem a Szabadság-szobor dongó kobakja érdekel, hanem hogy miért pont az én utcámra zuhant? Nem az számít, hogy kettészakad egy híd, rajta sok száz emberrel, hanem hogy a bátyám is rajta volt. Nem az foglalkoztat a metróaluljáróban, hogy fölöttem tankok lánctalpaznak, hanem hogy mit tudok mondani a legjobb haveromnak, miután elvesztette a tesóját! – A film biztos pontossággal boncol emberi érzelmeket – miközben folyton remeg a kamera, és valami hatalmas izé, tudja fene, mit csinál – hogy az valami egészen elképesztõ! Hollywood – máshogy.

Elõbbi esetében közel teltház, utóbbiban rajtunk kívül 4–5 nézõ (négy vagy öt, mindegy, hogy számmal mérhetõ – hogy „egykezemen”: az a baj!). Ráadásul a Balaton Pláza - Cinema City kínálata konkrétan tragikus (lásd: Cloverfield), hosszú hetekig képesek ugyanazt a négy, néha öt („egykezemen”!), többnyire messzirõl elkerülendõ filmet játszani. A Hemóba csak (?) hetente pár alkalommal lehet beülni, de jó idõpontokban, és széles kínálat (lásd: Cloverfield) közül választva, nem mellesleg fele annyiért. Persze tény, hogy sokkal kényelmetlenebbek a székek, de talán nem lennének ennyire kényelmetlenek, ahogyan bezárni sem kellene belátható idõn belül, ha nem tudnám egykezemen megszámolni, hogy hány ember ül le körülöttem a teremben.

Menjenek a Hemóba, mozizzanak olcsón, szeressék a filmeket! Nem melegen ajánlott.

VESZETT Fõnix országos szerepjáték találkozó

2008-04-25T20:17:00.000-07:00

- interjú a szervezõvel -

Veszprémi szerepjáték találkozó lesz május elsõ hétvégéjén (május 5–7.) író-olvasó találkozóval, fantasy kvízzel, társas- és figurás játék-bemutatóval, bulival – és még sok mindennel, de elsõsorban kétnapos asztali szerepjáték versennyel a Pannon Egyetem B épületének emeletén. A fõszervezõvel, Petõ Ádámmal beszélgettem.

Petõ Ádám: – Az elsõ VESZETT-et 2001-ben rendezték meg, azóta hagyományszerûen feltámad idõnként elhozva, összesûrítve egy hétvégére a játék szellemiségét – hamvaiból felrepülõ fõnixmadárként. A háromnapos rendezvényre az elõnevezés 3000 forint/fõ, a helyszínen 3500 forint/fõ, ezért a programok mellett fix ajándékok, és rengeteg elnyerhetõ jutalom várható. A kalandmodul Oszlánszky Zsolt író, mûfordító munkája, amit két különbözõ játékrendszer (M.A.G.U.S. és D&D), illetve három különbözõ koncepciójú csapat közül kiválasztva a leginkább „testhezállót” lehet végigjátszani, kalandozni. Természetesen az író-olvasó találkozó, illetve a verseny melletti programok, bemutatók minden látogató számára érdekesek lehetnek.

Index: – Te – mint szerepjáték szaküzletben dolgozó, mint aktív szerepjátszó, illetve mint szerepjáték találkozót szervezõ – mit gondolsz arról, mennyire lenne szükséges most magyarázni, mi is a szerepjáték? Mennyire van a köztudatban?

PÁ: – Úgy gondolom, a fiatalok közül sokan ismerik, mert sok szerepjáték-világon alapuló számítógépes játék, kártyajáték van. Emellett az információcsere is annyira felgyorsult, hogy egyszerûen eljuthat mindenkihez. Minden iskolában van legalább egy banda, akik játszanak. Nagy általánosságban mégis azt mondanám, sokan vannak kapcsolatban vele, de nem ismerik az eredeti formát. Tehát benne van a köztudatban, de nem nyers formában.

Index: – A médiában van létjogosultsága? Foglalkoznak vele egyáltalán?

PÁ: – Láttam már riportokat, ahova meghívtak alkotókat, írókat, kiadókat – elõfordul, de nem mondanám, hogy gyakori lenne.

Index: – Ezek általában valós képet festenek? Voltak már nagy mellényúlások?

PÁ: – Nem foglalkoztatja annyira a médiát, hogy valós képet alkosson. Néha belenyúlnak, de csak a felszínen, épphogy. Az a tapasztalat, hogy akik csak érintõlegesen hallanak róla, nincsenek jó véleménnyel. Egyszerûen nem tudják hova tenni – és igen, épp emiatt vannak nagy mellényúlások is.

Index: – Ha te nyilatkoznál egy ilyen riportban, mi lenne az az „öt mondat”, amit feltétlen elmondanál, amivel megpróbálnád elhelyezni?

PÁ: – Az elsõ mondat az lenne, hogy „Ezt nem lehet öt mondatban.” De ha mégis nagyon muszáj lenne, akkor hoznám a filmes párhuzamot – mert szerintem a szerepjáték legjobban egy filmforgatáshoz hasonlít. Egy rendezõ, sok színész, ugyanúgy. Igaz, ez esetben a színészek maguk álmodják meg a karaktereket, és végig improvizálnak, de ettõl csak még élvezetesebb! A rendezõ hozza a helyzeteket, amiben reagálniuk kell a szereplõknek. Ez egy szituációs játék. Ja, és természetesen minden verbalizálva van, de ez sem baj (azt hiszem, színesebb a fantáziánk bármelyik mozivászonnál)! Célja a szórakoztatás. Mondjuk, mint egy színjátszószakkör!

Az emberek a szerepjáték élményéhez hasonló impressziót élnek át, amikor filmnézés közben beleképzelik magukat a történetbe, átgondolják, õk mit csinálnának adott helyzetekben – vagy csak egyszerûen szívesen ott lennének. (Képzeljék csak, milyen lenne hõs lovagot alakítani, vagy hobbitokkal csintalankodni, vagy lézerkarddal vívni, esetleg gyönyörû boszorkányként varázsolni!)

Index: – Azt hiszem, ezután már nyugodtan közelebb mehetünk! Hányadik találkozó ez Veszprémben?

PÁ: – Nem tudom pontosan, nekünk ez a negyedik. Hát év alatt a negyedik. Közben persze mindig vannak kisebb-nagyobb rendezvények, klubok más csoportok szervezésében. De ez nagyobb szabású dolog (reményeink szerint több száz ember részvételével).

Index: – Negyedszerre vagy benne a szervezésben – ezek szerint hálás feladat?

PÁ: – Szeretem csinálni, jó látni, ahogy összejönnek a csapatok. De sajnos, egyre nehezebb. Hiába a hirdetések, fórumok, személyes unszolás, nehéz megmozgatni az embereket. Általánosan csökkent az emberek ingerküszöbe, minden túltelített, már semmi sem kelti fel az érdeklõdésünket (ez minden rendezvény problémája).

Index: – Még neked kell lobbizni, ahelyett hogy fordítva lenne?

PÁ: – Inkább mondjuk azt: nagyon sok energiát bele kell fektetni ahhoz, hogy nyugodtan alhassak este, azzal a tudattal, hogy biztosan meglesz a rendezvény. Annyian jelentkeztek, mint vártuk, de már kisebbek az elvárásaink is, régen több embert lehetett összeszedni. Hiába jönnek a nagy nevek, a jó mesélõk… Én kamaszként könnyes szemmel dedikáltattam volna a Wayne Chapman könyvemet! Most meg? Semmi.

Index: – Ez egy országos találkozó, így azt is megmutatja, hogy milyenek a magyarországi viszonyok? Van tükör szerepe?

PÁ: – Nem, nincs. Rengeteg olyan játékos van, aki jól mulat a cimboráival otthon, de nagyobb közönség elõtt nem akarja megmutatni magát. Így nem lehet lemérni a viszonyokat. Nehéz megtippelni, hányan játszanak, hasra-ütésre szerintem legalább 1000 ember szerepjátékozik Veszprém megyében (rendszeresen és kevésbé rendszeresen).

Index: – Miben más egy ilyen verseny, mint egy otthoni játék?

PÁ: – Elõször is mindenki ugyanazt a történetet játssza le. Aztán elõre kidolgozott karakterek közül lehet választani – egyrészrõl, mert a történetbe könnyebben belehelyezkednek ezek a szerepek, másrészt így könnyebb az összehasonlítás, mind színészi, mind a kalandmegoldás-sikeresség szintjén is –, mert ez mégis csak verseny.

Index: – Mi véleményed a kalandról?

PÁ: – Nem véletlenül Oszit (Oszlánszky Zsoltot) kértük fel. Benne eddig sem csalódtunk, és ezúttal sem fogunk. A legutóbbit õ írta, és nagyon (zsíros) jó történet volt!

Index: – És a csapatok? Ha nem mesélnél (rendeznél), akkor melyik szereplõt választanád?

PÁ: – A karakterek, kivételesen olyanok, amelyekkel már játszottak, így akartuk (könnyen) hitelesen elérni, hogy kiforrott elõtörténetük legyen. Például a „rossz csapat”, zsoldos kompániával hosszasan kalandoztunk, abban a „Nyúzó” a karakterem, õt is választanám (de ez nem azt jelenti, hogy egy szadista állat lennék…, csak kipróbáltuk a gonosz csapatban rejlõ lehetõségeket is).

Index: – Laikusnak ajánlanád az eseményt?

PÁ: – Érdeklõdõként bárkit szívesen látunk, de ez a rendezvény célirányosan a szerepjátékosoké, hiszen nincsenek olyan programok, amikkel hosszútávon le tudnánk kötni a „külsõsöket”. Nem lesz klasszikus szerepjáték világ, szabályrendszer bemutató, de azért a társas- és figurás játékok érdekesek lehetnek. Sõt, aki olvassa az irodalmat, annak az író-olvasó találkozón ott a helye.

Index: – Nekem megjött a kedvem, de valószínûleg ezt már interjún kívül kellene megbeszélnünk.

PÁ: – Beszéljük meg…

Veszprémben élni

2008-04-18T20:14:00.000-07:00

- a pestiek „olyanok”, a veszprémiek „ilyenek” -

Pestrõl érkezõ, másfél éve itt tanuló egyetemista lánnyal beszélgettem arról, hogy milyen itt. Élni, szórakozni, ismerkedni, beszélgetni, bulizni, kiállításra járni, tanulni, örülni, jönni-menni, csak úgy lenni, satöbbi. Jobb, rosszabb vagy másabb…

– A fõvárosban születtél, érettségiig ott is tanultál – meséld el, hogyan váltottál a megyeszékhelyre?

– Elõször csak pesti sulikba jelentkeztem, de nem vettek fel sehova. Aztán az egy év kihagyás után már nem akartam annyira ott tanulni, ráadásul anyukám leköltözött egy Veszprémhez közeli faluba – és éppen indult ez a szabadbölcsészet szak is, ami kimondottan érdekelt (bármennyire furán hangzik is ez...).

– Akkor már csak ide jelentkeztél?

– Nem. Jelentkeztem még ugyanúgy ELTE-re is – oda újra nem vettek fel, ugyanakkor ezt nem bántam.

– Miért nem?

– Mert akkor tájt már tudatosult bennem, hogy szimpatikusabb lenne új környezetben, egy egyetemi városban tanulni.

– Utólag most is ugyanúgy örülsz, hogy így alakult?

– Igen, teljesen. Látom a barátaimat Pesten, akiknek több év kellett ahhoz, hogy valamilyen – bármilyen – kapcsolatot kialakítsanak a szaktársaikkal. Vannak, akik még most is a volt gimnazista barátaikkal lógnak. Ha valaki egyedül egy másik városba kerül, akkor abban benne van, hogy kénytelen-kelletlen muszáj ismerkednie – ami nyilvánvalóan jó dolog! Így sok értékes és hasznos kapcsolatra szert tehet. Másrészrõl ez az önállósodást is megsürgeti.

– Csak a kényszer hiányában látod annak okát, hogy a pesti barátaid ilyen nehezen lépnek tovább?

– Nem, nem csak ebben. Azt vettem észre, hogy a pestiek kevésbé nyitottak a barátkozásra, mert… a „pestiek ilyenek”. Már az döbbenetes volt, amikor legelõször elmentem itt bulizni! Pesten mindig az az érzésem, hogy valamilyen szándékkal közelednek hozzám, míg itt gyakran azt tapasztalom, hogy csak kedvességbõl nyitottak és érdeklõdõek velem.

– A lehetõségekrõl mi a véleményed? Tudsz itt, jó itt bulizni?

– Igen! Itt még soha semmilyen atrocitás nem ért, míg Pesten akárhányszor elmegyek – igen. A lehetõségekkel is elégedett vagyok, szerintem lehet válogatni, és ha több lenne, akkor ugyanott tartana, mint Pest, hogy csak csoportosan lehet elindulni. Itt egyedül is simán, mert szinte biztos, hogy találkozik az ember ismerõsökkel. A hangulat is sokkal „jobb”, felszabadultabb.

– Mennyire tudod ezt be annak, hogy egy egyetemi város? Ez fõleg az egyetemistákra igaz?

– Nem hiszem, szerintem ez az itt lakókra ugyanúgy igaz. Például nemrégen a könyvtár elõtt ácsorogtam, és egy nálam sokkal fiatalabb lány odajött, és csak úgy elkezdtünk beszélgetni…, nagyon kellemes élmény volt. Egyébként is érzékeny vagyok az emberek általános – egyre jobban terjedõ – közömbösségére, de itt gyakran rácáfolnak erre – ami jó.

– Mindezek ellenére hiányzik a pesti életed?

– Igazából hiába nem kedvelem Pestet, mégiscsak kötõdöm hozzá. Mivel ott születtem, ott is vannak barátaim, ahogy a családom nagyobb része is ott él. De a hétvégéken „otthon” vagyok, és rendszerint bulizom a barátaimmal. Emiatt nem hiányzik, ezt pont megfelelõ arány, hogy nagyjából öt nap itt, kettõ ott.

– Ha választanod kellene, akkor: hét nap itt vagy hét nap ott?

– Itt…, de ez sem teljesen igaz. Azt hiszem, legszívesebben most külföldön élnék. De Pesten már semmiképpen sem.

– Akkor mondhatjuk, hogy Veszprém „családias” hangulata sokkal közelebb áll hozzád?

– Igen, mindenképpen! Egy számomra kedves író, Konrad Lorenz fogalmazott úgy, hogy az csak egy nagy arctalan embermassza, ami hömpölyög, és burjánzik mindenfele a nagyvárosokban – ezt mindig nagyon igaznak éreztem! Fontos lenne ezután is, hogy az ittenihez hasonló légkört találjak.

– Ez a hatalmas szakadék, amit éreztetsz, csak abból adódik, hogy valahol több (sokszor annyi), valahol kevesebb ember él?

– Nem, talán az is különbség, hogy Magyarország „aljának” nagy része a fõvárosba megy jobb lehetõségek reményében, ezért van például a rengeteg csöves is! Meg mindig történik valami! Reggel 7-kor felkelsz, nyolckor már teljesen ideges vagy attól, hogy mi történik az utcákon (mindegy, hogy autóval vagy tömegközlekedéssel utazol)! Ja, és hogy leszállok a buszról, és egybõl bekábulok a „levegõtõl”. Utálom.

– Szereted Veszprémet, azért mert „Veszprém”, vagy csak azért, mert nem Pest?

– Szeretem Veszprémet, mert „Veszprém”! Tetszik a város fekvése, nagyon szép környéken van. Szép város, tényleg (mondjuk a húszemeletes nem illik bele a képbe). Igaz, nem tudnék elvonatkoztatni attól, hogy egyetemi város. Fõleg ezért szeretem – a sok fiatal miatt. A korosztályomnak szóló programokból sincs hiány.

– Jó hogy ilyen pozitívan látod! Tehát elégedett vagy a kulturális programajánlattal?

– Igen, sokrétû a programajánlat – kiállítástól kezdve, Stand Up-on át, filmklubig, partiig. Bármihez is van kedvem a héten, azt általában megtalálom.

– Szóval jó itt?

– Jó.

30y

2008-04-15T19:35:00.000-07:00

- presszó-cipõk, satu, fõnix, miegymás -

– Mit keresünk? – kérdezem a telefonfénnyel pásztázó cimborát.
– Egyik barátnõm elvesztette a cipõjét.
– A cipõjét? – ismétlem megszeppenve némileg.
– Ja…
...

– Találtunk egy cipõt! – mosolyogja felém 1–2 számmal késõbb.
– És?
– Mondta a csaj, hogy az nem az övé!

Róluk írni hálás feladat! Nekem mindenképpen. Hallószervi adottságok és szakmai hozzáértés híján koncertekrõl emocionális alapon tudok írni, mesélni, beszámolni. Na, a 30Y emocionálisan a szívem mellett konkrétan. Vagy felett. Esetleg elõtt, de mindenképpen közel. Konkrétan eléggé közel. Azért nem vagyok bolondulásig elfogult rajongó. (Persze, mindamellett be kell látnom, hogy nem nagyon tudnám megmondani, mennyi koncertjükön voltam, és hogy véletlenül van egy olyan Utcai jelzõtáblák boltjában megvásárolt (...), véletlenül az együttes emblémájára emlékeztetõ, egész véletlen a nevemre dedikált, kis Respect-szoborral díszelgõ, dohányzóasztalnak használt tábla a szobám közepén.)

Nem tudnám megsaccolni, hogy a Presszóban hányszor voltam (százas egység fele kerekítve sem), így hát viszonyítási alap az van. Meggyõzõdésem, hogy több ember nem lehetett volna a 30Y koncertjén. A Dj-pultban is táncoltak, az egy szinttel feljebb lévõ régi vetítõablakban is álltak – innen hát a „satu érzés”. A legzúzosabb daloknál otthagytam az ötödik sorban táncoló társaságot, hogy még elõrébb küszködjem magamat. Büszkén mondom: néha az elsõ sorig is eljutottam (vagy hát kevésbé büszkén: odáig is ellöktek néha). Persze a színpadot támasztó hátraforduló tini legszívesebben földbe döngölt volna szúrós tekintetével…, én magyaráztam volna neki, hogy „én nem”, és hogy a „nagyfiú mögöttem”, és „különben is valahonnan tíz sorral hátrébbról indult az”, de úgysem értené. És akkor ott – elõttem tini, mögöttem nagyfiú, jobbra-balra nem tudom, felettem Beck Zoli énekel –, akkor ott üvölteném a kedvenc soraim, és ugrálnék! Vagy legalább lépnék egyet valamerre, valamerre el az izmos kezûtõl, és távolabb a gyilkos szemûtõl… Legalább picit megmozdulhatnék! De nem, „satu” volt az, ha mondom!

Arról is meg vagyok gyõzõdve, hogy az együttes tagjai is éreztek valami satu-szerû szorítást, valahol eléggé közel a szívükhöz. Veszprém imádja õket, õk is imádják Veszprémet, ilyen egyszerû.

"Van, hogy nagyon ritkán úgy érzem, hogy ti erõsebbek vagytok, mint én… Köszi!”– úgy értette Zoli, hogy hangosabbak. És talán közben a kezét is a szívére illesztette. Aztán az elsõ ráadásdal (Respect) szövegét ki sem jött énekelni, csak fülelt, hogy milyen hangosak…

Nekem mindig ezek a pillanatok maradnak meg. Jó, hogy ennyire szeretik a közönséget, hogy még mindig ugyanúgy tudnak örülni „nekünk”. Ahogy az is jó, hogy mindig úgy lépnek színpadra, hogy az akkor és ott a világ legjobb koncertje lesz. És valahogy abban a két órában, az mindig az is. Õk ilyenek. Talán embereknek még jobban kedvelem õket, mint zenészeknek.

Nemrég írtam arról, hogy miért fontos a kézfogás színpad alatt és felett. Náluk nem is tudnék errõl, mert nincs is olyan, hogy „alatt és felett”. Vagy ahogy Endi (szólógitár) válaszolt korábban arra a kérdésre, hogy miért pont „Semmi szédítõ magasság” lett az új album címe: „Talán, mert a koncerteken az a színpad miatti szintkülönbség csak technikai kérdés, nem elvi. Vagy talán, mert fentrõl lefele nézni éppolyan érzés, mint lentrõl felfele nézni, és valahogy az mûködteti az egész világot, hogy igazából nem az áll a reflektorfényben, aki kibeszél, hanem az, aki meghallgat. Eredetileg volt ebben a dalban egy fõnixmadaras kép, ami idõközben valahogy kirepült belõle. Pedig sokat mesélt arról, hogy mit jelent nekünk estérõl estére zenélni.”

Ezért nem tudom felidézni, hogy mennyi koncertjükön voltam, ezért szeretem õket ennyire. Ezért érzem úgy a koncertjeiken, hogy ott minden együtt van. Hogy ott együtt lép, együtt hunyja le a szemét, együtt dobban, együtt él...

Akkor, ott, az Expresszóban egy színpadon egy cipõben, egy satuban egy szívvel – az a világ legjobb koncertje volt.

fotó: straubbazsi@gmail.com

Charlie Wilson háborúja

2008-04-09T19:22:00.000-07:00

- komplex, ahogy kell -

Az összetett hidegháború és három összetett történelmi figura mögé álló öt elismerten – Oscar-, Emmy-, Tony-, Golden Globe, Satöbbi Díjas – összetett filmes személyiség meglehetõsen sokrétû politikai szatírája. Bizakodhatunk: ennek csak nem lehet rossz vége! Kattintson.

Az elsõ a sorban Aaron - „a bürokrácia mesemondója” – Sorkin. Leginkább az õ szellemes tollának köszönheti a film a feszes tempót, a tökéletes korrajzot, a pergõ, zsiványul csattanó dialógusokat, a fanyar humort, a kivételesen zseniális jeleneteket, azt, hogy a csontszáraz politika élvezhetõvé válik az attól idegenkedõ, tisztes távolságot tartó nézõknek is. Nevéhez tartoznak még: Az elnök emberei sikersorozat, az Egy becsületbeli ügy tárgyalótermi katonadrámája és a Szerelem a Fehér Házban is.

Második Mike – „nem félünk a farkastól” – Nichols. A komikusként kezdõ, színdarab és filmrendezõ már az összes létezõ filmes díjat bezsebelte, illetve polcára helyezte – szépen egymás mellé. Már az elsõ filmrendezése, a Nem félünk a farkastól Oscar-jelölt volt. Továbbá, teljesség nélkül: A 22-es csapdája, Testi kapcsolatok, Silkwood, Dolgozó lány, Madárfészek, Közelebb, A nemzet színe-java stb. (Személyes zárójelben mondom: a Közelebb romantikusban a legnagyobb – már ha romantikus egyáltalán.)

Párban folytatva: Charlie – „sok dögös, formás mellû titkárnõm volt, Angyaloknak hívtam õket” – Wilson és Tom – „szeretem a csokis bon-bont – Hanks. Tom meglepõ módon élvezettel lubickol a hedonista, piás, alkalmi kábítószer-élvezõ, szexista, professzionális lobbista képviselõ Charlie szerepében. Charlie a nyolcvanas évek elején figyelt fel az Afganisztán szovjet megszállása folytán kialakult helyzetre, miszerint ha a felkelõket támogatnák, le tudnák rázni a kommunista rabigát. Menten neki is látott a lobbizásnak, azoknak és ott, ahol kellett. De hiába a tehetsége, magában nem jutott volna sokra.

A hölgy duó Joanne – „Amerika hatodik leggazdagabb nõje” – Herring és Julia – „micsoda nõ” – Roberts. Joanne Herrings elkötelezetten vallásos, jobb oldali közszereplõ, és pont eléggé antikommunista ahhoz, hogy érdekelje az ügy – mellesleg Charlie alkalmi szeretõje is. Roberts rutinosan hozza a figurát.

Végül Gust – „maga vagyok a ’80-as évek” – Avrakotos és Philip – „nem igaz” – Seymour – „én vagyok maga a ’80-as évek” – Hoffman. Gust balhés görög-amerikai CIA ügynökként cinikusan bírálja Amerika nem létezõ afganisztáni külpolitikáját. Sok hasznos kapcsolattal és összeköttetéssel õ az, aki teljessé teszi a szokatlan csapatot. Philip Seymour Hoffmann konkrétan brillírozik! Remekül áll neki az öltönyös, szemüveges, pocakos ügynök szerep. Közös jeleneteik Tom Hanks-szel magukkal ragadók.

Igen, egyébként igaz történet is. Valahol ez csapja leginkább arcul a nézõt, hogy a politika nem egy misztikus, elvont valami, hanem igazi emberek, kulcs- és kevésbé kulcsszemélyiségek masszaszerû intézménye. És mégiscsak képes lehet hógolyó lavinát elindítani. Képes lehet három ember arra, hogy Amerika kezdetben ötmillió dolláros titkos katonai támogatását egy milliárdosra növelje, ezzel eldöntve a hidegháborút és felszabadítva Afganisztánt a Vörös Hadsereg kilenc évig tartó elnyomása alól. Ahogy mások aztán képesek lehetnek „elcseszni a végjátékot” – Charlie Wilson mondta így.

Gust Avrakotos pezsgõbontás közben emleget egy Zen mestert, aki történeteiben minden dolog, esemény viszonylagosságára világított rá. Bármi is történt, õ csak azt mondta: „Majd meglátjuk!”. Akkor ünnepeltek, aztán valahogy csak jöttek az iszlám szélsõségesek Oszama bin Ladennel az élcsoportban, ahogy szeptember 11. is dátum lett a világtörténelemben.

És hogy hol cseszték el? (Mert elcseszték, és azért ezt vászonra vinni nem olyan volt Amerikától, mint amikor a – legendásan rossz – Pókember háromban a „szuperhõs” beugrik a teljes képernyõs zászló elé.)

Hát, szerintem nézze meg a filmet, aztán „majd meglátjuk”.

A közoktatás és a magyar tudomány jövője

2008-03-27T19:09:00.000-07:00

- esti egyetem, Csapó Benő professzor elõadása -

Arról, hogy mit gondol egy bölcsész, egy gondolkodó, egy kutató ember a magyar oktatás fejleszthetõségérõl, annak célkitûzéseirõl, feladatairól, lehetõségeirõl és megoldásairól. Érdekes ez, fõleg miután a közgazdászok véleményét leszavaztuk, nem is olyan régen. Kattintson.

Az esti egyetemek este tízkor kezdõdnek. Az elején kiderült, hogy az elõadó négy órás mûsorra készült, de „sajnos” csak éjfélig maradhattunk, így a felére kellett szûkítenie mondandóját. Igaz, én annak is örülnék, ha legalább azt a két órát lenne lehetõségem itt visszaadni. De nincsen - világos –, ezért csak tételszerûen, a legfontosabbakat. Az egyszerûség kedvéért elõször általában az országokról, arról hogy általában egy államnak mit kell tennie ahhoz – többnyire változtatnia – oktatásában, oktatáspolitikájában, hogy egy tudásalapú társadalmat kialakíthasson.

A tudásalapú társadalom „azért jó”, mert relatíve sikeressé teszi az adott országot, ráadásul a mûveltség maradandóbb, mint bármilyen másik erõforrás. A már megszerzett tudás sosem veszik el (ezért fejlõdtek gyorsabban az országok – még Magyarország is – a világháborúk lezajlása után, mint azt jósolták). Mûködõ stratégia a tudás megszerzése: a fiatal diákok elutaznak fejlettebb országokba tanulni, magukba gyûjteni az ismereteket, hogy aztán hazatérve alkalmazhassák, esetleg tovább is fejleszthessék azokat. Remek példa erre Dél-Korea története: õk e szisztéma segítségével egyetlen generáció alatt formálták országukat tudásalapú társadalommá, ugrottak hatalmasat technikai téren, kerültek elsõk közé mikro-technikában (pl.: Samsung).

Természetesen ennél is elõrébbvaló a lokális oktatás helyes mûködése. Fontos például, hogy mindenki egyformán, egyenlõ eséllyel juthasson hozzá a tudáshoz – pl. az iskolák nem szelektálnak társadalmi helyzet vagy képességek alapján, vagyis nincsenek felvételik, hanem egyéb, esetleg regionális alapon kerülnek be a gyerekek az iskolákba. Úgy gondolom, nem kell magyaráznom, miért rossz, ha egy osztályban csak problémás gyerekeket tanítanak.

Továbbá lényeges még, hogy tudásunk milyensége megfelelõ elosztású legyen. Alapvetõen három kategóriai állítható fel: diszciplináris, pszichológiai, kulturális. A diszciplináris a konkrét szakértelem, egyfajta tartalmi tudás. A pszichológiai már a hogyanokról szól, arról, hogy a tartalmi tudást, miként lehet, miként érdemes elsajátítani. A kulturális bázis a hasznos, a mindennapi életben használható információkat öleli fel. Nyilván az az eredményes, ha egyikben sem maradunk el.

Végül elengedhetetlen, hogy ne csak az oktatással foglalkozzunk, hanem az oktatás kutatásával is – globális és egyéni szinten egyaránt. Egy idevágó idézet: „Nem elég, ha halat adsz az éhezõnek. Adj a kezébe hálót, és tanítsd meg halászni.” Tehát az a mûködõ modell, ha a tanárok nem csak tanítanak, hanem folyamatosan karbantartják, továbbfejlesztik tudásukat.

Ennyi szempont – azt hiszem – most bõven elég, ideje hogy közelebb menjünk, nézzük meg, Magyarországon mi is a helyzet? Elõször is, az eddigi rendet követve: tõlünk elmennek a diákok tanulni – nincs ezzel gond -, csakhogy visszajönni már egyáltalán nem szokásuk! Tény, hogy több magyar professzor él külföldön, mint itthon.

A következõ pont az iskolai szelekció. Jó hír, hogy egy 2003-as kutatás szerint egyedül Törökország elõz meg ebben minket. Vagyis nem szelektálunk mindenkinél jobban…

Tudásunk milyensége kapcsán elmondható, hogy a XX. században a magyar iskola a diszciplináris oldalra összpontosít. Ebben kiválóak voltunk a nyolcvanas évekig nemzetközi szintéren is, de most már csak a középmezõnybe tartozunk, éppen azért, mert más országok nagyobb léptékkel haladnak az oktatás fejlesztésében. Ez az eltolódás problémát okoz, mert nem foglalkozunk azzal, hogy tartalmi tudásunkat mennyire vagyunk képesek a gyakorlatban alkalmazni. (Egy próba szerint, ahol az volt a feladat, hogy mennyi fûmag kell egy nagyjából háromszög alakú föld bevetéséhez, még az amerikaiak is jobban teljesítettek nálunk kint a kertben, hiába tudjuk mi sokkal jobban kiszámolni a háromszögek területét papíron.) Másrészrõl azzal sem törõdünk igazán, hogy tudásunk megmarad-e, vagy egyszerûen csak elfelejtjük? Ez utóbbi már a pszichológia dimenziója lenne – ha lenne. Mi többnyire mindent csak elfelejtünk. Például elhangzott egy kérdés, hogy hányan használták a másodfokú egyenlet megoldó-képletét érettségi óta? A teremben ketten jelentkeztek, de õk is a kistestvér korrepetálása miatt. Az angol azt mondja: „Use it or loose it!”

Talán ennyibõl is egyértelmû, hogy törõdnünk kellene az oktatás kutatásával. Ám nem törõdünk, hiába bizonyítják a felmérések az összefüggést az oktatáskutatás és az oktatás fejlõdése között. Érdekes adat például, hogy a meglévõ 28 000 orvosunkhoz képest egészségügy-kutatásra 18 milliárdot költöttünk 2005-ben, míg a 125 000 tanárunkhoz viszonyítva oktatáskutatásra csak alig több mint 2 milliárdot.

Mielõtt bárki belekezdene, hogy: „ez mind nagyszerû, de nekünk erre nincs pénzünk!” – a válasz: nem igaz! Finnország elképesztõ gyorsasággal halad elõre, fejlõdik, hagy maga mögött minden országot az összes táblázaton; mégsem költ az átlagosnál többet az iskolák fejlesztésére. Azt mondják: csak az okosak tudják jól elkölteni a pénzt. (Érdemes a szélsõséges pozícióban lévõ dúsgazdag olajországok felé fordulni ennek megvilágítására: ha ott megakad a kutak mûködése, akkor a gazdasági tendencia is azonnal a visszájára fordul, mert nincsen tudásalap, ami szinten tarthatna.)

Hogy valami jót is mondjunk magunkról: arányaiban jobban teljesítünk, mint amennyit költünk iskoláztatásra, illetve kutatásokra. Lenne mire alapozni, na! Amerika sokkal-sokkal többet áldoz, összességében mégis elõrébb állunk. Bár vannak lényeges szintek, ahol már nem; például az úgymond elit értelmiség nálunk szûkebb. Ez azért van, mert a mi elit – vagy magukat annak tartó – iskoláink attól kimagaslóak, hogy ügyesen válogatják a diákjaikat, és nem attól, hogy ott jól tanítanak. A távoli kontinensen már nincs ilyenfajta szelekció, ezért az „elit iskolák” valóban elit módon oktatnak.

Nem a pénz a gond, az a legnagyobb probléma, hogy nem látjuk be a változtatások szükségességét. Az oktatáspolitikában tevékenykedõ figurák nem szeretik elfogadni az ilyenfajta kutatások, felmérések, elméletek állításait. Õk azt szeretik gondolni, hogy pontosan tudják, mit és hogyan kell csinálni. Szinte lehetetlen tudatosítani a tudás hiányának meglétét.

Közben az elutazó tehetségeknek nem is adunk lehetõséget, hogy itthon érvényesülhessenek, ezért logikus, hogy eszükbe sem jut visszajönni.

Közben majdnem mindenkinél jobban szelektálunk, ezzel tovább szítva a társadalmi egyenlõtlenségeket.

Közben hatszor annyi bölcsész tanári diploma kerül ki, mint amennyire szükség lenne.

Közben digitális táblákat akarunk venni tandíjakból, ahelyett hogy kutatásokra költenénk.

Közben agyatlanul szórjuk a pénzt minden másra.

Közben még egy valahova vezetõ út sincs elõttünk, amin végre elindulhatnánk. És satöbbi.

„Ha fel akarunk épülni tudatlanságunkból, meg kell vallanunk azt.” – Montaigne.

(Az esti egyetem következõ elõadása ma este 10 órától lesz a Vár u. 20., V013-as elõadótermében. Navracsics Tibor egyetemi docens tartja A politika, mint mûvészet címen. Várhatóak gyönyörû Red Bull-os lányok, illetve Csapó Benõ a múlt héten kindertojással és könyvekkel is készült motiváció végett, talán ezúttal is számíthatunk hasonló meglepetésekre.)

Zagar

2008-03-26T18:55:00.000-07:00

- szó + basszus -

(Mikor vége volt a koncertnek az Expresszóban, kérdeztem egy jó barátomat: „Na, most errõl mégis mit írjak? Írjam meg, hogy a végére elment a basszus?”. Azt válaszolta kárörvendõn, hogy: „Ja, jó ötlet! Az már egy mondat!”. Mire én büszkén: „Ügyes gyerek vagyok ám, lesz az két mondat is!”) A végére elment a basszus. És ez nem volt jó….

Igen, ez a Zagar koncert vége volt, de talán menjünk visszább picit! Sokat latolgattam, megnézzem-e őket, mert nem igazán ismertem a formációt, csak sejtettem, hogy ügyesek, meg felkapottak, meg a nagy sláger a dögös lányokkal… Azt is mondták, hogy ez inkább teázós zene, és alig lesznek. Aztán valahogyan mégis rálelkesültem – majd legrosszabb esetben teázgatok!

Ehhez képest szerdán már azt beszélték, hogy elfogytak az elővételben megvásárolható jegyek. (Ebből is látszik, hogy szinte bármilyen együttes, bármilyen stílus elhívható az Expresszó színpadára – és ez persze nekünk kiváló „látszat”!) Nos aggódtunk, hogy aznap is lesznek páran, akik esetleg nem férnek be, ezért viszonylag hamar (már tíz előtt) odaértünk. A bejutás könnyen ment, viszont cserébe szigorúan kijelentették, hogy a koncert végéig nem lehet kimenni az ajtón (illetve ki lehet, de csak a jegy újra megvásárlásával lehet visszajutni). Később megkérdeztem a – most egyébként jó kedvükben lévő, említésre méltóan kedvesen és készségesen viselkedő – kidobó uraktól, hogy ennek mi az oka, hol ebben a logika? Ott benne a logika, hogy koncertek előtt sokan piálnak odakint, és jobb, ha bent fogyasztanak – egyrészről. Másrészről így pontosan látni, hogy mikor van teltház. Hát, érezzük ezen, hogy üzleti szempontból valóban megalapozott, de más perspektívákból – esetleg diák vagyok, és itt annyiért veszek két deci fehéret, mint az éjjelnappaliban egy üveget, avagy éhes vagyok, és itt nem adnak enni, netalántán jobb lenne a friss levegőn lenni egy picit – sokkal-sokkal kevésbé kecsegtető vagy örvendetes.

Főleg, hogy a koncert másfél órás késéssel kezdődött, így hajnali egykor lett vége. De már megint előre szaladtam! Szóval fél tizenkettő, addig mindenki azt csinálta, amit egy teletömött presszóban csinálni lehet – mi is azt csináltuk. Így eléggé tétova lábakon kerültünk a színpad elé. Aztán szó nélkül elkezdődött, szó nélkül félbeszakadt hirtelen, szó nélkül folytatódott, és végül szavak nélkül be is fejeződött. Ja, ez egy ilyen koncert volt. Jó zenét csinálnak, táncolható is, ügyesek, ráadásul Zságer Balázs iszonyatos vehemenciával dőlt egyik billentyűsortól a másikig… – de mégsem volt átütő. Azt gondolom ugyanis, hogy ez az egész kommunikáció nélkül nem megy. Ha nincs meg az interakció, a híd, a kézfogás színpad felett és alatt, akkor marad az, hogy „felett és alatt”. Ott lent pedig nincs akkora buli, mint odafent. Kimondottan nehéz dolog ez az elektronikára épülő zenéknél, nem véletlenül gyakori az általában baseballsapkában ugráló „hangulatfelelős” az ilyen bulikon.

Igen, tehát summa summarom: volt késés, aztán a felénél megdöglött a hangtechnika, ezért a fiúk morcosan lementek, aztán morcosan visszajöttek, aztán megint le, de visszatapsolás után vissza, itt hangzott el Balázstól az egyetlen mondat: „Nincs basszus, de reméljük, hajlandóak vagytok még egy számot elviselni tőlünk...” Így a „nagy sláger” következett, aztán amott egy egyszerű intéssel újra le, imitt újra taps, de már csak a bajuszos mindenes bácsi jött vissza – sajnos.

Jó volt, jobb is lehetett volna.

Bin-Jip – Lopakodó lelkek

2008-03-17T10:06:00.000-07:00

- Kim Ki-duk művészfilmje -

Filmértékelésnél számtalan megnevezett és megnevezetlen szempontot vehetünk sorra. Amikor úgy megyek moziba, hogy majd írnom kell róla, akkor még tovább bõvül eggyel: egyáltalán mennyire megírható? Kínkeserves, verejtékcseppes órák lesznek a monitor elõtt, vagy ellenkezõleg, lényegében már ott összeáll fejben? Vagyis, hogy mennyire gondolatébresztõ? Kim Ki-duk filmje ebben a kategóriában ötcsillagos. Vagy inkább, amolyan hatcsillagos (ez az a nem létezõ hatodik).

Már az elsõ húsz percben éreztem, hogy errõl biztosan lehet írni (verejtékcseppek nélkül is). Abban a húsz percben érthetõvé vált az alapötlet: egy fiatal srác, egyetlen értékével – nagy BMW mocijával – járja a várost, és szórólapokat ragasztgat a lakások ajtajára. Este betör oda, ahol nem szedték le a reklámpapírt – tehát nincsenek otthon. Odabent körbenéz, átlapozza a családi albumokat, az ott élõk helyébe lép. Fél napig éli valakik életét. Pontosabban: otthonát. És még „jó fej” is, nem visz el semmit, viszont kitakarít, megöntözi a virágokat, megjavít valami tönkrement háztartási kütyüt. Távozáskor még lefotózza magát egy különösen tetszõ tárggyal, és ennyi, továbbáll.

Már ez, ugye? Valahol teljesen kiválni a társadalomból, kiszakadni a kapitalista vagyonszerzési hajszából, valahol pedig mégis benne maradni, sõt, valamilyen szervesebb részévé válni. Nap mint nap átgázolni életeken, belecsöppeni gazdag, szegény, így vagy úgy élõ sorsokba, aztán egyszerûen csak továbbállni. Közben biztosan eszünkbe jut, hogy lehetne (lehetett volna) így? És tudják mit? Lehetne! Magunk mögött hagyni mindent, földre ejteni béklyóinkat, igazán szabaddá válni, míg csak kedvünk tartja. És valószínûleg a rendõrök sem azt a betörõt keresnék elsõk között, aki kitakarított valahol, de még a faliórát is megjavította.

Már ez, ugye? És tényleg, bármennyit tudnék írni róla. Elmehetnék mély részletekbe, kritikusan, de akár magasztalóan is. Említhetném, miért érdekes az, hogy szavak nélkül (ez a szavak nélkül többet mondás „mániája” a rendezõnek), szótlanul alakul ki mély kapcsolat a két fõszereplõ között. Hogy ez hol vált zavaróvá, és hogy talán jobban is meg lehetett volna oldani, a mondanivaló megtartásával együtt. Vagy elmesélhetném, mit adott nekem, hogy a némaságot megtörõ egyetlen szó a „szeretlek” volt, de üresen, hazug cselként elmondva. Vagy rámutathatnék, hogy szerintem miért volt felesleges az a kevés momentum, amivel átlépte a film a racionalitás határait. De fókuszálhatnék olyan földtõl elemelt dimenziókra, gondolatokra is, amelyekig elvisz, elvihet minket a film.

Ugyanakkor ezt most nem érzem tisztemnek. A feladat a filmé. Talán mondhatjuk, hogy egy mûvészfilm feladata pontosan ez a gondolatébresztõs dolog. Ebben pedig – tudják –, hatcsillagos. Ezért ajánlom. Egyébként a premier idején a Velencei Filmfesztivál közönsége a vetítés közben és utána is szûnni nem akaró tapsban tört ki, így nem is volt meglepõ, hogy a rendezõ végül négy díjjal távozott a mustráról.

Az Expresszóban csütörtök este nem volt taps, viszont több embert is láttam, akik még ott, a babzsákban merengõn rágyújtottak egy cigarettára – amúgy Kim Ki-duk a zárómondatban és a záróképben is szükségesnek érezte nyomatékosítani, hogy ez aztán nem egy átlagos „felugrok a székbõl, és sietve hazamegyek mozi” volt. (A kép nekem különösen tetszett, az egész filmre jellemzõk voltak az ügyesen megkomponált, megfotografált mozzanatok, de ebben az utolsóban valahogy zseniálisan összegzett. Láthatatlanságot, súlytalanságot, társtalanságot egyaránt.)

„Nehéz megmondani, hogy a világ, amelyben élünk, valóság-e vagy csupán álom.”

A nemzet aranya II.

2008-03-04T09:49:00.000-08:00

- avagy sok idõ és pénz, arany meg nulla -

Annyi mindenre el lehet költeni ötszáz forintot! Annyi jó dologra, például egy üveg Tokaji sárgamuskotályra, vagy a város legjobb gíroszára, vagy óvszerre, vagy virágra a nõnek, vagy akármi. Persze ugyanúgy rossz dolgokra is ellehet szórni: három liter kannás borra, mekis hamburgerre, vizitdíjra (buszjeggyel) vagy a Nemzet aranya II.-re.

Valójában mekis hambi kannással öblítve elõbb…, mint A nemzet aranya kettõ. Azóta bánom azt az ötszázast, mióta a Hemo portása udvariasan és mosolyogva, de ugyanakkor kérlelhetetlen határozottsággal jól megmondta, hogy: „Ide aztán ingyen nem megy be senki! Ha internetes újság, ha nem. A kollegája? Nem-nem, nem tudok semmi ilyesmirõl.”

Valahol jogosnak is tûnik ez. Annak tükrében, hogy másodmagammal voltunk a bevétel egyötöde aznap, mindenképpen annak tûnik. Ez már maga elõrevetített valami ijesztõen baljósat. Aztán meg még szinkronos is! Ha valamit tudok utálni a moziban, akkor az a szinkron. Ötszázas, és még eredetiséget sem kaphatok. Baj. Még nagyobb, hogy tekercscseréknél elõ-elõfordult, hogy véletlenül átugrottunk pár rövid jelenetet. Kicsit úgy éreztem magam, mintha otthon tévéznék a haverokkal. (Csak kényelmetlenebbül ültem.)

Említettem már, hogy a film ehhez képest mennyire? Mennyire volt lesújtóan rémes? Nemzet aranya, mi? Aranya? Hát hadd ne kezdjek szójátékokba. (Pedig lehetne.) Egy üres héj az egész, a habzó szájú profitéhes producer kitalálta, hogy hasznos lesz a folytatás. Gyorsan lepörgette az egészet, aztán kész is. Semmi újszerû nincsen benne az elsõ részhez képest. Tényleg, ugyanaz. Sok rejtvény, ami sok másik feladványhoz vezet, sok szaladgálás, és fõleg a fõ gonosz kulcsszerepe, hogy felbukkan minden helyszínen, és próbálja megszerezni, elcsenni az éppen megtalált… akármit.

Csakhogy itt már régen elveszett a fejtörõ rébuszoknak a varázsa is. Már ha volt varázsuk egyáltalán…, de azt talán el tudjuk fogadni, hogy az elsõ részben még rá lehetett csodálkozni erre-arra, egy-két ügyes megoldásra. Az újban már nem, mert ezek picit sem okoztak fejtörést a szereplõknek, a film autós üldözési jelenetei hosszabbak, mint bármelyik talány, probléma felfejtése. Ráadásul mindegyik nevetségesen nagyszabású, sokszor logikátlan is. A „nevetséges” tényleg azt jelenti, hogy csak kuncogni tudsz közben.

Elõször talán a Buckingham-palotába surrannak, aztán egyenesen tovább az ovális irodába, onnan egy kurta lépéssel az amerikai elnök elrablása(!) következik, minekután a kongresszusi könyvtár legjobban elzárt szobájába szaladnak be minden különösebb akadály nélkül. Megkoronázva az eddigit, simán leráznak pár tucatnyi rendõrautót, egy-két helikoptert, és irány a Rusmore-hegy, aminek oldalába csak ügyes elterelés okán van befaragva Washington, Jefferson, Roosevelt és Lincoln orcája, mert egy újabb elképesztõ mechanikus kütyü, - egy „kavics” – elmozdítása szakadékot nyit a sziklafalba, és máris megtaláltuk az aranyvárost! Ott még elkápráztat pár izgalmas jelenet, és zárásként – sosem gondoltuk volna, de mégis – csók, és tûzijáték a Fehér Ház fölött.

Ezzel el is meséltem az egész filmet. Ez alapvetõen nem „jó fej” dolog, de mégis csinálom, mert valahol szeretném, hogy még véletlenül se nézze meg senki. Legalább a színészek értek volna valamit, de hát fabatkát sem. Nicolas Cage sem a régi, a humora már az elõzõ évezred alkonyán is szánalmasnak számított, csak a parókáját meg a menõ napszemcsijét hozza. Van még négyszeres Oscar-jelölt Ed Harris is (a fõgonosz), illetve Oscar-jelölt Helen Mirren (az anyuka), de semmi. A régi karaktereknek is csak azért van valamicske jellemképük, mert láttuk az elsõ részt, az újaknak meg annyi sem. Csak jöttek, gyorsan bekasszírozták a lét, aztán irány Dubaj forgó felhõkarcolója, mondjuk.

Szóval ne! Ha kincsvadász rajongó vagy, akkor se. Ha a kölköd kincsvadász rajongó, akkor talán, de csak ha már halálra unta otthon az Indiana Jones dvd-ket. Komolyan, 122 perc! Ha még csak pénzkidobás lett volna…...

Jelenetek egy házasságból

2008-02-25T08:54:00.000-08:00

- Bergman, Détár, Rékasy – a VMK-ban -

Mindent lehet kritizálni és dicsérni is. Lehordani és magasztalni egyaránt. Szubjektíve akármit. Lehet innen is, onnan is, végtelen perspektívából. Nekem egyetlen szempontom van, ami összeköthet mindent – akármit, akármivel. (Ahogy egyetemi elõadást mozival, úgy egyéjszakás kalandot színházzal.) Hogy mennyit ad, mennyit tesz hozzá? És hogy õk hárman mennyit? Most nem akarnék belemenni olyanba, hogy „legnagyobb színházélmény”… de végül is, akár bele is mehetnék.

Ingmar Bergman drámája elképesztõ mélységekig visz minket, és nagyon sokat ad. A színészek személyes tapasztalata, hogy sok nézõ átértékelte párkapcsolatát a darab hatására. Valaki csomagolt, amint hazaért, valaki sokkal közelebb került kedveséhez. Ahogy a régóta együtt élõ Enikõ és Károly is közelebb kerültek egymáshoz. A próbák hatalmas feszültséggel jártak – néha legszívesebben fel is adták volna –, de végigküzdötték, és maguk is megerõsödtek közben. Azóta teltház elõtt játszanak a Madách színházban. (December elejétõl folyamatosan, most csütörtökön pedig a VMK-ban léptek színpadra.)

Ehhez természetesen nem lenne elegendõ a hatásos forgatókönyv, ehhez talpraesett, rettentõ sokoldalú színészek is kellenek. Igazából a tévébõl nem derült ki, hogy õk ketten annyira jók lennének. Aztán meg valahogy rá kell ébredjünk: õk ketten több mint elegek ehhez. Nehéz szerepek, majdnem három órán keresztül folyamatos reflektorfényben. Sírnak, nevetnek, dühöngenek, szexelnek, verekednek, elkeserednek és szeretnek is -– mindig hitelesen, pontosan „odatéve”.

Teljesen gyanútlanul érkeztem, nem láttam a filmet, ahogy a második részét – a nemrég elhunyt rendezõ zseni utolsó leforgatott filmjét – sem, nem sejtettem, hogy mekkora dráma lesz itt. Tíz óra egyetem után leginkább nevetni vágytam. Tíz óra munka, „mindennap” után mindenki leginkább nevetni vágyik, vagy legalább kiszakadni picit. Valószínûleg mások jobban tudták nálam. Aki a jegypénztárnál könyörgött pótszékes jegyért, õ is jobban tudta.

Az elsõ felvonás elején még elég sokat nevetgélünk. Nem a könnyed humor miatt, csak azért, mert nagyon életszerû. Az életszerûségen pedig gyakran mosolygunk -– ha látjuk. Ha velünk történik, akkor nem biztos. Nem elképzelhetetlen, ami megjelenik a színpadon: egy jónak tûnõ, de leginkább rosszul mûködõ házasság. Bûzlik az élettõl. Aztán amikor a férj bejelenti, hogy beleszeretett egy fiatal nõbe, és reggel repül vele Párizsba – nagyjából egy évre –, akkor már egészen kiállhatatlan az élettõl. A feleség könyörögni kezd, fogadkozik, hogy minden jobb lesz, kéri, hogy szeressék. Kéri, hogy szeressék, szeretné, hogy szeretkezzenek vele. Szeretkeznek vele, õ végig bõgi. Üvölt, ordít, sikít az élettõl! Függöny.

Függöny? Vége? Végül is jó volt! Elolvadt az érzelembonbon, volt hatásos csúcspont is. Ja, de nem hajoltak meg, akkor nincs vége, csak szünet. De hogyan folytatódhat ezután?

Pár évvel késõbb újra találkoznak, mindketten magabiztos kiegyensúlyozottságot színlelnek. A következõ jelenetben már a válási papírokat próbálja aláíratni a feleség. A férj konyakot iszik üvegbõl, keseregve értékeli semmire az életét. Partnere eközben annak örül, hogy ez már nem zaklatja fel, közömbös tud maradni, talán sérteget is idõnként. A férfi tovább piál, dühös lesz, nem engedi elmenni a másikat, földre birkózza, megüti. Aztán észbe kap, beszûköl a sarokba, és aláírja a papírokat.

Na jó! Most már tuti vége, ennél nagyobb csúcspont nem lesz. Rékasy meg? Atyaúristen, mit alakított! A részeges mély siránkozástól a dühön keresztül a meghunyászkodásig! Nevetni, mi? Meg picit kiszakadni? Már nem is az a nap van, azt sem tudom, hol vagyok pontosan.

Megint ugrunk éveket, ölelkezve, mosolyogva érkeznek. Ágyba bújnak, társalognak errõl-arról, hogy mióta szeretõk, hogyan vannak az új házastársak, az elsõ évben hányszor csalták meg egymást, ilyesmi. Egyikõjük megdöbbent ráébredéssel mondja: „Milyen érdekes! Húsz év elteltével most tudunk elõször igazán õszintén beszélgetni!” Mire a válasz: „Igen, mert már nincs mit megvédenünk.” És elégedetten elalszanak.

OK, ez így még jobb. Ez nagy mondat, ez a „megvédõs”. Kíméletlenül jellemez. Tényleg nagy élmény volt, odamennék megköszönni nekik.

Marianne lihegve riad álmából! Johann mögé ül, szorosan átöleli és elmesélteti, hogy mi volt a rossz álom: „Nem tudom, csak mentem egy sötét és veszélyes úton, és azt éreztem, hogy össze kell kapaszkodnunk! Hogy mindenkibe bele kell kapaszkodnom, de lenéztem a kezeimre, és csak két csonk volt a helyükön…”

Bizsereg a tarkóm. Ránézek a mellettem ülõ barátomra, az övé is bizsereg, látszik rajta. Ránkvigyorog a világ jéghideg közömbössége, összes aberrációja, minden betegsége! Hogy össze kellene kapaszkodnunk, de alkalmatlanok vagyunk rá. Próbálok még az utolsó mondatokra figyelni; elmondják, azért õk szeretik egymást a maguk tökéletlen módján. Aztán újra alszanak, mind két szerelmes szeretõ, akik külön házasságokban élnek.

Tapsol mindenki. Détár Enikõ sír az átélt érzelmektõl és a meghatódottságtól. Biztos vagyok benne - nem õ az egyetlen.

Sorok között

2008-02-18T08:43:00.000-08:00

- Géczi vizsgáztatott, Xavér átment -

A VMK „Sorok között” estjének házigazdája csütörtökön este Géczi János (többek között) író, vendége Varnus Xavér (többek között) író volt. Az, hogy a beszélgetés fõ témája irodalom és írás, hogy Géczi János tanárom, továbbá a szervezõk szimpatikus hozzáállása, vagyis hogy diákoknak ingyenessé tették a belépést, eldöntötte, hogy ott a helyem.

Xavér a mai fiatalságnak nem épp klasszikus sztár. Nem annyira szimpatikus, sem megjelenésében, sem mûvészetében. Nem agyonimádott. Meg is látszott ez a közönség sorain, alig ültek korombeliek – az „ingyenesség” ellenére is. Persze, én sem vagyok különb, igazából nem is tudtam, hogy írt könyveket.

Fordított. Cáfolta az elõítéleteket, és olyanokkal is elõállt, amit sosem feltételeztem volna. Válaszai nagyon hosszúak és tágak voltak, ezért kevés kérdés volt. Mégsem vált unalmassá, mert van humorérzéke. Nem is csak van, hanem nagyon sokrétû; viccelõdött komolyban és komolytalanban – válogatás nélkül. Végig nevettük, mindegy, milyen magasságokban pergett a szó.

Mindemellett Xavér rettentõ intelligensnek is tûnt. Géczi Jánosról sok mindent beszélnek a városban, de általában műveltnek gondolják, de főleg olyannak, aki szereti mások tudását próbára tenni, pellengérezni. Így em meglepõ, vizsgáztatással kezdte. Felolvasott Xavér írásaiból kifénymásolt papírlapokról, és kérte, mondja meg, hogy honnan idéz pontosan? Itt – már rögtön az elején – volt az elsõ megdöbbentõ pillanat. A vizsgáztató tanárnak megbotlott a nyelve olvasás közben, a vizsgázó pedig azonnal javította, és befejezte az adott sort!
– „"Tényleg lenyûgözõ a memóriád..." - zárta elégedetten, maga is meglepõdve, Géczi János.

Ahogy ebben nem, úgy lexikális tudásban sem maradt alul Xavér. János a diákjain – természetesen – mindig könnyen talál fogást, ha akar, de rajta nem tudott. Ez számomra nyilván jó pont volt...

A meghirdetetthez képest keveset beszélgettek írásról és irodalomról, helyette sokat hallottunk Xavér életérõl, pályafutásáról. De nem bántam, jó volt ez így. A végére úgy éreztem, hogy végre egy igazi „sztár” ül elõttem. Nem is itthon sztár, hanem a világon, vagyis – úgy világsztár. Ami nagy dolog.

„Magyarországon összekeverik a gyakran látott ember fogalmát a sztáréval, márpedig némi különbség azért van a kettõ között: az igazi sztároknál, akik valós szellemi teljesítménnyel jutottak el a csúcsra, a siker nem cél volt, csupán melléktermék. Az ál-sztároknál nincs egyéb teljesítmény, csak az, hogy sokszor szerepelnek a képernyõn, és ez azért tud hosszú távú bajokat okozni egy országban: manapság az emberek nálunk egy Balassi verset nem tudnak elszavalni, vagy nem tudják, ki volt Sinkovits Imre. Ez máshol nem így van, és ez egy kicsit aggaszt.” – nyilatkozta korábban Varnus Xavér.

Tanulságként arra jutottam, hogy jobban kell rá figyelni, sokkal jobban. Gondolataira és irodalmára is.